Rész

 1      II|         ütött utána az öklével – nagyot.~ ~A komornyik jelentése
 2      II|        bölcs gyermektársának; az nagyot nevetett rá, azt hitte,
 3      II| megaláztatásokra, miken most már nagyot kacagnak ők magok is; de
 4     III|         vagy mi?~ ~Maszlaczky úr nagyot kacagott.~ ~– Nem úgy, kedves
 5       V|    Maszlaczky úr, mint ki valami nagyot gondolt –, ön kényszerít,
 6       X|   költenek az éjben. Egyszer egy nagyot ordít, azután nem káromkodik
 7       X|        árt nekik! – szólt Bogozy nagyot nevetve. – Kormányos gazda,
 8      XV|       Zoltán letörlé könnyeit, s nagyot sóhajtva, reszkető lélegzettel
 9    XVII|     eszmék.~ ~Mennyi jót, mennyi nagyot tudott volna ő tenni, ha
10   XVIII|         s azután elfordult tőle, nagyot sóhajtva.~ ~– Az ördögbe,
11   XVIII|         hogy mit véthettem olyan nagyot? Én egy levelet írtam a
12   XVIII|        egymással ismerkedni.~ ~– Nagyot nőjön! – mondá rá megvető
13   XXIII| Kőcserepy meghallotta azt, szíve nagyot dobbant, mintha őt vádolná
14   XXIII|         segíteni rajta.~ ~Megint nagyot villámlott odakinn. Az ég
15   XXIII|     Gyerünk innen – súgá halkan, nagyot sóhajtva. – Menjünk tova!~ ~