Rész

 1     III| most is tökéletes gavallér; kár ugyan, hogy nem járhat többé
 2       V|   erősségekkel tűzve össze. Kár, hogy e szép vitatkozások
 3       V| magáénak. Ez az én ideálom. Kár, hogy az életben oly ritkán
 4       X|  Rákosra, a vendéglőbe.~ ~– Kár volt olyan messze. No, holnap
 5       X|     játéka a sorsnak! Ezért kár volt magadat áthűtened,
 6       X|   ússzék utánunk. – Nagyobb kár volna érte, mint egypár
 7       X|   is hozzáfogtak. Csak az a kár, hogy gitárt elfelejtettek
 8       X| volt, grandieuse; csak az a kár, hogy én ennél már szebb
 9     XIV|     rá válaszolni.~ ~Milyen kár, hogy a hintó szemközt találkozott
10     XVI|     itt is hálnak mindig.~ ~Kár volt Kovácsnak meg nem kérdezni,
11     XVI|    fogja nagyságodat látni. Kár volt addig is háborúságban
12   XVIII|     beszédbe eredhetni.~ ~– Kár volt az embert olyan keményen
13     XIX|   elmaradtak onnan.~ ~Pedig kár volt nekik ez órában Zoltánt
14      XX|     neki végig a falun: „De kár, hogy nem más leánya”.~ ~
15     XXV|    régen.~ ~– Az ugyan nagy kár volna – sietett nyilatkozni