Rész

 1      II|           máshova beszélni, s máshova hallgatni. – Byroni ötlet. (Hogy miért
 2      II|      kortársára akad, azoknak van mit hallgatni afelől, hogy minő vignette
 3      IV|               világ előtt, és ki most hallgatni és félrevonulni kénytelen,
 4       V|               magasztalá; unalom volt hallgatni, annyit tudott beszélni
 5       V|            uram ismer engem. Én tudok hallgatni, mint a sír.~ ~– Még egyet,
 6    VIII|             tudja ez, miszerint arról hallgatni kell, amiben a külszín után
 7      IX|           szinte szívesen meg szokott hallgatni. Így legközelebb azt a furfangot
 8       X| fiatalembernek szerénynek kell lenni! Hallgatni, midőn magánál idősebbeket
 9    XIII|              nemcsak nézni, hanem még hallgatni is szokott volna.~ ~Mikor
10     XIV|         ajkain; mennyi boldogság csak hallgatni is ez ajkak beszédét, s
11     XVI|           erőködék Abellino. Kín volt hallgatni, ahogy beszél.~ ~Mind a
12    XVII|              öreg Varga segített neki hallgatni.~ ~Az ügyvéd megjelenése
13   XVIII|             halljuk! No, ezt meg kell hallgatni. Tarnaváry úr most mind
14   XXIII|             volna ehelyett a zivatart hallgatni!~ ~Éjfél tájon elcsendesül
15   XXIII|           irtózatos, ahogy háborog. – Hallgatni is rettenetes, amiket beszél.