Rész

 1     III|           a felszított dicsekvési tűz.~ ~– Csak lassan, kedves
 2      VI|      valamelyik elmúlt évben nagy tűz lehetett itt, s végig leégett
 3       X|           kandalló, melyből már a tűz kialunni készül, előtte
 4       X|           gyermeket ölel. Midőn a tűz néha fel-fellobban, a fehér
 5       X|         és növények, mennydörgés, tűz, vihar és nap játszanak
 6       X| billentyűre külön ujja volna.~ ~A tűz hangosan kezdett pattogni
 7       X|          látszott. Ahogy azután a tűz elrepült, megjött a szegény
 8       X|      háromban, valamennyiben.~ ~– Tűz van! Tűznek kell lenni valahol! –
 9       X|        vészharangra figyelve.~ ~– Tűz – hebegé utána a vak leány. –
10       X|     kiugrálni a vízbe, hogy a két tűz közől megmeneküljenek. De
11      XV|          teste olyan volt, mint a tűz.~ ~Midőn Kovács elhagyta,
12   XVIII|   egzisztálnak sehol, de még csak tűz sincs rakva, és még csak
13   XVIII|          felőle – s íme, még csak tűz sincs a konyhában, és nem
14   XXIII|      levetni kabátját, leülteté a tűz mellé.~ ~– Mint otthon.