Rész

 1       V|          tudok hallgatni, mint a sír.~ ~– Még egyet, kedves jó
 2    VIII|   ragadta ki kábulatából… Valaki sír… Hallgatózni kezdett… Valóban,
 3    VIII|     hideg, nyugodt férfi az, aki sír.~ ~Zoltán egy perc alatt
 4       X|         mellett nem jutott annyi sír számára több halott, csak
 5       X|       látszik rajta, hogy együtt sír azokkal, akik ott körüle
 6     XIV|        pereltetik, tudniillik: a sír.~ ~A jövedelmes és a nagy
 7     XVI|      angyalokat ígérni – mikor a sír szélén fekszik!…~ ~Kovács
 8     XVI|          célok céljára, a fekete sír fenekére. Maszlaczky úr
 9   XVIII|      mondani. Hogyan tudna? Csak sír, csak zokog, és úgy örül,
10    XXIV| szobájába, ágyára veti magát, és sír! Sír keservesen, hogy az
11    XXIV|       ágyára veti magát, és sír! Sír keservesen, hogy az egész
12    XXIV|       hozzád, isten hozzád.”~ ~A sír ott maradt virágozni, hervadozni…
13    XXIV|       keserű is, s őket a bezárt sír nem fenyegeti rémeivel,
14    XXVI|        ez a szegény halott ott a sír fenekén nem érez-e? És nem