Rész

 1      IV|         nem tartoztam-e önnek már máskor is, s nem megfizettem-e
 2     VII|          semmi mulatság úgy, mint máskor. Még a gyermekek is levertek
 3     VII|           és csókolja meg, miként máskor szokta, miként azt tőle
 4    VIII|              Zoltán felsóhajtott. Máskor nem ily hangon szokta vele
 5       X|         És a csapás mégsem szűnt. Máskor amily sebesen jött, úgy
 6       X|           elvonulni, ahogy szokta máskor, hogy amilyen gyorsan kiöntött,
 7       X|     veszedelmet, majd elmúlik az; máskor is volt már ilyesmi Pesten,
 8       X|         helyen egészen elbukik.~ ~Máskor átúsztatta e paripával a
 9    XIII|       önre, amint belépett, pedig máskor húsz lépésről meg nem bírtam
10     XIV|         voltak! Mintha az ifjúság máskor távol lakott volna, s csak
11     XVI|     nagyságodat, amit ma hozok.~ ~Máskor oly hetvenkedő, most oly
12   XVIII|          fel e helyen a száját, s máskor eszébe vegye, hogy akik
13     XXI|         Néha olyan okosan beszél, máskor meg összezavar mindent.
14     XXV| amilyennek a láttára kilelt volna máskor a hideg; minden csontom