Rész

 1       I|    telik.~ ~És midőn a fillérek lassan összegyűltek, akkor elszabadultak
 2      II|         ifjú fád, nem iparkodva lassan beszélni, sőt azt várva,
 3      II|         rózsa!” – végre rájött. Lassan kihúzta azt kontyából, hogy
 4     III|        dicsekvési tűz.~ ~– Csak lassan, kedves nagyságos úr; azt
 5     III|    kezembe; évek lefolyta alatt lassan körülhálóztatva, s nem is
 6     VII|      magát, s eltávozott.~ ~Oly lassan lépett vele a ló, oly nehéz
 7    VIII|    nyugtatja, másikkal pedig ír lassan, meggondolva.~ ~„Szeretett
 8    XIII|    hoznak vissza. Látja, milyen lassan vernek ezek a kék erek,
 9     XIV|       sem lesz otthon.~ ~Milyen lassan mászott neki az idő, amíg
10   XVIII|     kifelé nyomulni, ami nagyon lassan mehetett csak, a tömeg sokasága
11   XVIII| mulaszthatlan! – súgá Kőcserepy lassan, nehogy megzavarja őt fontos
12     XXI|   további beszédben, pedig csak lassan, suttogva szólt. Zoltán
13    XXII|  megfogva az orvos kezét, midőn lassan eltávoztak a szobából –,
14   XXIII|      ajtó, s a háttér sötétéből lassan előlépett Zoltán.~ ~A beteg