Rész

 1       I|          szóltak nevetve, akiknek könnyű volt nevetni. „De bizony
 2      II|        Igaz biz az – szólt Kovács könnyű kedéllyel –, hajdúja jelen
 3      IX|         felé közeledve már azután könnyű volt eligazodni Zoltánnak,
 4       X|       istennek.~ ~„Hála istennek! Könnyű nekik azt mondani; a pimaszok,
 5       X|          udvarra, a fényes delnők könnyű selyemöltözeteikben, fedetlen
 6       X|           egészen átjárva az ifjú könnyű öltözetét. Kalapját régen
 7       X|           alak, föveg nélkül, egy könnyű kabát vetve vállaira. Daliás
 8       X|          fogják tartani.~ ~Valami könnyű recsegés hallatszott a szobában.
 9     XIV|        többi nem sokat ügyelt rá, könnyű volt neki közöttük elvegyülni.~ ~
10     XIV|           mind a két város, ahogy könnyű reggeli ködből kiemelkedett
11     XVI|     önakaratúlag rendelkezhessék. Könnyű volt ezt kitalálnia, miután
12     XVI|         lenni az a gondolat, hogy könnyű már őneki százezreket, milliókat,
13   XXIII| Hintógördülés. Pedig a tiszttartó könnyű szekéren ment el. Tehát
14     XXV|     szerencsét lehet kísérteni.~ ~Könnyű volt a Kárpáthy-család bankárjától,