Rész

 1      II|            gyere a kisasszonyokhoz! – kiált egy idétlen kappanhang a
 2       X|          minden ember oly konfúzus! – kiált Tarnaváry úr, ki szüntelen
 3       X|              ezer kétségbeesett ember kiált segítség után?~ ~– Nem árt
 4       X|             sírás, mindenfelől jajszó kiált felé, és ő nem szabadíthat
 5       X|       Gyermekeket adjatok csak ide! – kiált indulattól reszkető hangon
 6       X| szörnyetegekre.~ ~– Előre, barátim! – kiált Kovács, merészen odakormányozva
 7       X|              kezét:~ ~– Ide hozzám! – kiált az ájuldozónak… Azon pillanatban
 8       X|                Egy tisztes asszonyság kiált le hozzájok valami erkélyről.~ ~–
 9       X|         danoltak oly szépen, uraim? – kiált reájok csengő, tiszta hangon,
10    XIII|            William öcsém, victoria! – kiált rá, meglátva az ácsorgó
11     XIV|           kifejezéstől.~ ~– Bogozy! – kiált nyájas, kellemetes hangon.~ ~
12     XVI|     elhallgatni, hogy valaki gyilkost kiált, és segítségére nem sietni.~ ~–
13      XX|          Keressétek őt! Keressétek! – kiált a megrémült apa, s nem gondolva
14   XXIII|            minden sebéből a vér; hogy kiált segítség után.~ ~Mennyivel