Rész

  1       I|               úgysem éred végit; jobb volna, ha hozzá sem fognál, szegény
  2       I|          kétkedők fejöket rázták; nem volna rossz, de lehetetlen; más
  3       I|        lehetetlen; más időben kellett volna azt kezdeni; az önző szűkkeblűség
  4       I|             anélkül, hogy összedőltek volna; az épület készen állott. „
  5       I|      jurátusoknak nincs pénzök; hátra volna még a mesterlegény és az
  6       I|         mindenkinek tulajdon gyermeke volna, kit közösen nevelünk, ruházunk,
  7       I|               le az est. Kinek jutott volna eszébe az ítélethozás? A
  8       I|               aki vissza ne tekintett volna rá még egyszer; bizonyára
  9       I|         nagyszerű, mintha felmagasult volna tegnap óta.~ ~Csillag és
 10      II|              jelenleg áll, azt hosszú volna elmondani. Mondják, hogy
 11      II|              estélyeit, addig botrány volna másnak elkezdeni a szezont;
 12      II|    elvesztegette; aminél okosabb lett volna otthagyni vadzsályának és
 13      II|          gyümölcsfák mintha le lettek volna forrázva, elfagytak mindenütt,
 14      II|               ragyogvány el nem vette volna. Mennyi báj, mennyi kellem!
 15      II|             festőecsetet ragasztottak volna oda háromszögbe; különben
 16      II|             mosoly az arcán, mintha ő volna arra hivatva, hogy mikor
 17      II|            ötlet, arról aligha tudott volna számot adni, mert Byronról
 18      II|            meg fog halni, mielőtt élt volna. Minden táncvigalom után
 19      II|           örömében; csak azt szerette volna tudni, hogy ki lehetett
 20      II|          Szentirmay Rudolf azt mondta volna ugyanott, hogy amely magyar
 21      II|          állítás valódi élét felfogta volna, azt hitte, hogy ez az ő
 22      II|         inkább más napra halasztottam volna azt.~ ~– Óh, emiatt ne csináljon
 23      II|              hazafiúi vállalatot kész volna pártolni, csakhogy nem jól
 24      II|     valószínűnek. Akkor minek is jött volna ide, minek fogadta volna
 25      II|              volna ide, minek fogadta volna el a meghívást? Márpedig
 26      II|     valamelyik ilyen szép, ilyen deli volna! – szól az őszinte asszonyság,
 27      II|               kit mulattatnia kellett volna, míg Emánuel alig talált
 28      II|            udvarló segélyére lehetett volna. Emánuelnek kellett megszenvedni
 29      II|             alatt, midőn szükség lett volna reá.~ ~Azzal a két lyány
 30      II|            áll, mintha hangyafészekbe volna kikötve, kinek esze, míveltsége
 31      II|              Ha saját házánál találta volna Zoltán hajdani ismerősét,
 32      II|           fogta és a termekbe vezette volna; de itt ő is csak vendég
 33      II|           nyilatkozata szelesség lett volna, s jámbor ismerősét százféle
 34      II|              magában, hogy ő is képes volna arra, s szinte szégyenlé,
 35      II|           mintha valami vitézi bajról volna szó. Báró Berzy a francia
 36      II|               fiatal és elég keresett volna ugyan még, hogy a mulatságban
 37      II|              Rudolfra.~ ~– Ah, az nem volna szép méltóságodtól, ha megfosztana
 38      II|             mintha bizony olyan nehéz volna eltéveszteni Pesten a Kerepesi
 39      II|             oly bátor és okos képe ne volna, s lehetne valahogy beleakadni
 40      II|           traktálja, nagyon szeretett volna ez ajánlatnak ellene mondani,
 41      II|           elmaradni.~ ~– Úgysem akadt volna párom – szólt az ifjonc
 42      II|                    Tán nekünk kellett volna önt felkérnünk? – kérdé
 43      II|          Nekem átellenesemnek kellett volna lenned. Így kénytelen voltam
 44      II|              ha a kisasszony fagylalt volna, mert attól félnék, hogy
 45      II|                mintha magát megalázta volna hozzám, pedig csak azért
 46      II|        mítoszi istenek itala cserélte volna ki kedélyeiket.~ ~Katinka
 47     III|          anélkül, hogy attól meg bírt volna vedleni valaha; minden évben
 48     III|          fiatalabb által felváltatott volna; az a sok tintafeccs ott
 49     III|            csak a fiskális úr számára volna teremtve.~ ~Most kocogtassunk
 50     III|             mintha a gazdája is süket volna:~ ~– Őnagysága báró Kárpáthy
 51     III|            erős időben nagy biztosság volna; de pótolja e hiányt esernyővel
 52     III|             mintha skatulyából vették volna ki.~ ~Nagy kín lehet rá
 53     III|           mintha az egy idegen emberé volna, akinek fogadásból képére
 54     III|             átvenni is megbántás lett volna hálókabátban.~ ~– Hát, hogy
 55     III|           kedves nagyságodnak kellett volna a megürült kárpátfalvi jószágba
 56     III|              azért, mintha nem tudtak volna; hanem mivel nagyon kockáztatott
 57     III|              ígért jutalomért letette volna az esküt, melyre szükségünk
 58     III|            úgy hamarább készen lettek volna vele.~ ~Végre elgyűrte az
 59     III|              tilos viszonyban is állt volna Zoltán anyjával, és így
 60     III|         rendszer ellen elkövetett bűn volna e pert vele megismertetni.~ ~–
 61     III|               folyó jövedelmeiből nem volna képes azoknak tizedrészét
 62      IV|                ily alkalmakkor ő lett volna a szóvivő, most pedig hallgatnia
 63      IV|               Egy igen sürgős kérésem volna kedves barátomhoz.~ ~E szavaknál
 64      IV|               a fejében. Úgy szerette volna mondani; „Add ide már azt
 65      IV|        különben rögtön visszamehetett volna másik száz forintot kérni
 66       V|       indulata szenvedéllyé válhatott volna. És ez a bölcsesség.~ ~Én
 67       V|             angyala helyett az ítélet volna leküldve ellenünk?~ ~Eveline
 68       V|     engesztelhetlen ítélőbírót látott volna maga előtt, midőn anyját
 69       V|               haragudni… Úgy szerette volna sokszor megkérdeni: „Anyám,
 70       V|            vágyát, ami örömet okozott volna neki, gondosan eltitkolni;
 71       V|                  És ön sohasem talált volna eszményképére?~ ~– Míg reményem
 72       V|             még az egészség is szolga volna; mindkét férfi arca ragyogott
 73       V|              öntől függ, velem szállt volna a sírba, de ön kényszerített
 74       V|         hetekkel elébb értesülve lett volna felőle, s azt minden oldalról
 75       V|             oldalról tanulmányozhatta volna. Nem mohón, de határozottan
 76       V|       tanácsos úr. – Mint remélhettem volna még azt, hogy ön, ki előtt
 77       V|         nagyobb örömmel nem lephetett volna meg a sors, mint aminőt
 78       V|              érni.~ ~– S oly bizonyos volna, hogy vagyonát elveszti?~ ~–
 79       V|            ügyvéd szándokáról? Ez baj volna, mert asszonyokat nehéz
 80      VI|            Berettyó és a Tisza tudtak volna illetékes feleletet adni.~ ~
 81      VI|            bojtorján virágzik, ha így volna, ahogy lenni kellene, mennyi
 82      VI|       szerették. Pedig ki ne szerette volna!~ ~Már gyermekkorában legokosabb,
 83     VII|             össze számára; maga hozta volna el, ha ágyban fekvő beteg
 84     VII|             ha ágyban fekvő beteg nem volna, amiért ezerszer kér bocsánatot.
 85     VII|               fel magát. Oly jólesett volna most Rudolfot megölelhetnie,
 86     VII|             érte? Különben nem maradt volna el.~ ~Flóra maga is nyugtalan
 87     VII|             Tán ha elébb megindultunk volna, elébb megjöendett. Zoltán
 88     VII|                Ha valaki figyelmezett volna arcára e percben! Mily indulatroham
 89     VII|             Mintha szívét szorították volna össze erőszakos, láthatatlan
 90    VIII|             színben van, mintha beteg volna; késő éjszaka érkezett meg,
 91    VIII|               belül semmi sem történt volna.~ ~Zoltán szinte le volt
 92    VIII|            mintha az csupa szertartás volna közöttük.~ ~Zoltán figyelmesen
 93    VIII|                  Rudolf úgy szeretett volna odamenni hozzá és keblére
 94    VIII|               mintha a szelektől félt volna, hanem azért, mivel e folyosó
 95    VIII|      muzsikáló eszköz, mintha ráütött volna valaki, és sokáig elzeng,
 96    VIII|             mielőtt a kilincsre tette volna kezét, méla szórakozottsággal
 97    VIII|             onnan belülről azt mondta volna rá: „Szabad!”…~ ~Az ajtó
 98    VIII|            Mintha csak tegnap történt volna, oly elevenen állt előtte
 99    VIII|           Férjedet… óh…” mintha várta volna még, mintha biztatta volna: „
100    VIII|            volna még, mintha biztatta volna: „Írjad tovább, írjad ki,
101    VIII|          legjobb helyen. Minő veszély volna az, ha e levél más kezekbe
102    VIII|              levél más kezekbe jutott volna, talán Zoltán elleneiébe!
103    VIII|              egyetlen bizonyíték lett volna ellene a világ előtt. Senki
104    VIII|              is boldogabb, nyugodtabb volna most, mintha örülne annak,
105    VIII|         mintha téveteg ujjak vonultak volna rajta végig. Zoltán megrezzenve
106      IX|         karjába.~ ~– Mégis el kellett volna őt kísérned Pestig.~ ~–
107      IX|               Mégis, mégis, jobb lett volna neki, ha mindvégig közöttünk
108      IX|            mindvégig közöttünk maradt volna! Egészen családunk tagjának
109      IX|                   Hogy a patvar vitte volna el ezt az egész Szentirmayval
110      IX|            hirtelenében meg sem tudta volna mondani, hány fiú van köztük
111      IX|               gondokkal fogyaszthatta volna idejét. Arra valók voltak
112      IX|             hallottam, nemhogy láttam volna. Hogy a szivárványos zivatar
113      IX|              akció üres oldalára írta volna a verset, költői szórakozottságában
114      IX|      kisasszonyok úgyis csak nevettek volna rajta; másszor pedig azért,
115      IX|               hangokat. Úgy szeretett volna harminc mérföldnyire lenni
116      IX|         zavarát, s örömest felvezette volna saját szobájába, de a pitvarnok
117       X|          szüntelen gondolnunk kellett volna: hogy, íme, eljöjjön Isten
118       X|            nagy fehér bástyákkal lett volna körülépítve, úgy látszott
119       X|            volt, erre a szóra levágta volna a borotvával az orrát, vagy
120       X|     borotvával az orrát, vagy eldobta volna magától az egész szépítési
121       X|            félig veres orcával futott volna ki a házból; Maszlaczky
122       X|           látni, arra nézve szükséges volna, hogy ne csak a külvárosokat,
123       X|               a két delnőnek, ami nem volna különben szokásos.~ ~– Csakhogy
124       X|     táncszobában van.~ ~– Egészen ott volna, ha Vilma kisasszony távol
125       X|               jár, s amit ő el talált volna felejteni, siet utánatoldani.~ ~–
126       X|               vinne el a Dunából, nem volna mitől tartaniok. – Egy cukrásszal
127       X|         nézett rám, mintha kedve lett volna a Dunába belevetni.~ ~Akadt
128       X|              Az ugyan sajátságos eset volna, ha a veszedelmes fiatalember
129       X|      fiatalember valahol nyakát törte volna, vagy a paripa beleragadta
130       X|             vagy a paripa beleragadta volna az árvízbe, és ott fulladott.
131       X|             elmarad. Ön kis házigazda volna, s vendégeit váratja magára.~ ~–
132       X|    bealkonyodott, s az éj elronthatta volna az egész fáradság eredményét.
133       X|         mielőtt a torlaszhoz érkezett volna, a csónak a sűrűn jövő jégtáblák
134       X|             társaimnak eszökbe jutott volna, én kiugrottam a jégre.
135       X|      parthosszant egy ordítás terjedt volna el erre. „Isten velem!” –
136       X|               Zoltántól.~ ~– Mit tett volna ön, ha ön állt volna a parton? –
137       X|             tett volna ön, ha ön állt volna a parton? – kérdé viszont
138       X|               egyszerű: odakiáltottam volna önnek, hogy menjen vissza,
139       X|           kanócot.~ ~– Azt nem tettem volna meg – szólt Zoltán büszkén –,
140       X|     találgatott, hogy mit cselekedett volna Zoltán megmentésére, utóbb
141       X|         helyett egy lávatenger fogott volna bennünket körül, mely lassú
142       X|        perköltségekben elmarasztalták volna. Kellemetlen meglepetését
143       X|              nála nélkül is megtettek volna.~ ~Zoltán tudósítása elűzé
144       X|         Maszlaczky úrnak, ha az jelen volna, ki azonban e percben bosszúsan
145       X|             át rajta, mintha rabolták volna, s félnének, hogy egy másik
146       X|            Matilddal, másnak nem jött volna eszébe e gondolat, mert
147       X|              nézni.~ ~Matild szerette volna megtudni, hogy mit néznek
148       X|                Mintha valamit hallott volna; valami távoli zúgást, valami
149       X|      pillanatban.~ ~Hogyne reszketett volna! Hogyne érezte volna mély
150       X|       reszketett volna! Hogyne érezte volna mély fundamentomaig a gyötrő
151       X|          átléptek rajta; kinek jutott volna most eszébe más bajával
152       X|        rettent-e meg ez attól? Tán jó volna azt kikerülni? Tán engedni
153       X|               ablakát; tán képes lett volna azon kirohanni, és elveszni
154       X|              volt csüggedve. Ki tudta volna egymást vigasztalni, midőn
155       X|       felfogja róla. És ha lávatenger volna az, mi ez utcákat elönti,
156       X|          Trommel. Azt tartom, hogy jó volna sietnünk.~ ~– Csókolom kezeit.
157       X|            használja a csónakokat. Az volna csak furcsa!~ ~– De, kedves
158       X|           dereglye felé, mintha isten volna, aki ott alant jár. Hasztalan.
159       X|             nyögései, s hajlandó lett volna őt fölvenni a dereglyébe.~ ~–
160       X|         százados pörök megelevenültek volna, s végítéletet sürgetnének;
161       X|            mert különben rosszul járt volna. Hány óra már?~ ~– Tizenegy
162       X|               engem régen fel kellett volna váltani. Ki következik utánam?~ ~–
163       X|        anélkül, hogy egyszer elővette volna.~ ~Éppen nagy szerencsében
164       X|        elvevék kitartó erejét. Tán jó volna sorsára bízni a szegényt.
165       X|            volt tele, a zaj eltemette volna a legvakmerőbb úszót is.
166       X|              Várni fogok! Ez csúnyább volna, mint a rablás, mint a gyilkolás.
167       X|            lelke. Mahmudnak jobb lett volna bátor lélekkel, mint prémmel
168       X|             koszorúzva. Ki ne ismerte volna őt, ki ne tudná, ki volt?
169       X|          kiáltani. Talán nem is szólt volna, ha a szabadító arra nem
170       X|            Zoltán még most sem felelt volna; valami magyarázhatlan kábulat
171       X|               beteg gyermeket kellett volna megmentenem, de lovam nem
172       X|              apám gyilkosának ígértem volna is meg, megtartanám. Itt
173       X|         ússzék utánunk. – Nagyobb kár volna érte, mint egypár rideg,
174       X|              a lábtó alját, mintha le volna az verve a földbe.~ ~– Ne
175       X|           világítá a szobát. Lehetett volna világosabbá is tenni, de
176       X|          valami fiatal halott számára volna felékesítve a szoba, aki
177       X|                mintha számtalan évvel volna nálánál idősebb, mintha
178       X|                hanem valami nagyanyja volna annak.~ ~Éjszaka maga mellett
179       X|           anyai szívének jobban esett volna gyermekével otthon maradni,
180       X|     kellemetlen súrlódásokra adhatott volna alkalmat, ebből a leglogikaibb
181       X|      mindegyik billentyűre külön ujja volna.~ ~A tűz hangosan kezdett
182       X|          Minek is szeretnének? Mi oka volna rá valakinek, hogy szeressen?
183       X|     eltávozott már, akár meg lehetett volna őket számlálni, amint a
184       X|        felette történik, rá nézve nem volna ijesztő, ismeretlen, megfoghatlan.~ ~
185       X|             ha a halál angyala jelent volna meg előtte, nem érzett volna
186       X|          volna meg előtte, nem érzett volna láttára annyi félelmet –
187       X|             vele menni. A leány akart volna, de nem bírt megmozdulni.
188       X|           mielőtt az ellenemondhatott volna.~ ~E pillanatban oly sebesen
189       X|         egyetlen emberi lökés ingatta volna meg, elkezdett elébb tetőtől
190       X|              színpad függönyét húzták volna félre, akként lehetett végiglátni
191       X|              nagy ügyetlenül evickélt volna előre, de a benne levő hat
192       X|         leányt, arról fölösleges lett volna nekik beszélni. És Vilma –
193       X|            mondáival határos, valóban volna azon hatalma, hogy ezreket
194       X|           tanult vésszel és viharral, volna hatalma visszanyomni az
195       X|          megrendült az emberi akarat, volna ereje visszaparancsolni
196       X|             mintha azoknak vesztesége volna az övé, az ő fájdalmuk az
197       X|            fiam, remekbe sem adhattál volna külön csapást! A rablók
198       X|           teljes életében azt tanulta volna.~ ~Egy magas épületből mindenki
199       X|             nagyszerűségét élvezhette volna, s igen könyörgött nemes
200       X|              lehetett, de ha lehetett volna is, nem volt hova. Az ifjú
201       X|         jurátus – mert mi is lehetett volna egyéb – azt gondolta ki
202       X|             egyéb gondolni valója nem volna. – E szép dámákkal meg kell
203       X|               csak ez az egy ok bírta volna reá, hogy a csónakot elhagyja,
204       X|            akar, és szívesen segített volna, de társai a lelketlen semmirekellők.
205      XI|             többé! Nem! Ha halva lett volna, még a sírban sem leendett
206      XI|            szabad feküdnie; feltámadt volna onnan, hogy a teremtő jelszót
207     XII|               még aggodalmasabbá lett volna, ha ők Pestre feljönnek,
208     XII|             Óh, ha e percben ott lett volna közöttük Zoltán!~ ~Ezen
209     XII|          vagyok halmozva (oda tehette volna zárjel közé: „és amiket
210     XII|          építtet, mintha előre érezte volna, hogy egyik utódja professzor
211     XII|              okos tanácsaimat fogadta volna, s egyenesen ment volna
212     XII|               volna, s egyenesen ment volna Párizsba, útba ejti Génuát,
213     XII|               mindjárt Széchenyi maga volna is a kormányos, s három
214     XII|             tűzkármentesítő intézetbe volna is asszekurálva minden hajam
215     XII|             legyen; hogy milyen derék volna, ha magyar ifjak tengerésznek
216     XII|         magokat, s hogy mekkora kedve volna őneki ebben a részben példát
217     XII|            Ezt legjobban megérdemelte volna!~ ~Két egész hónapig kellett
218     XII|               csukva. Ezzel jobb lett volna, ha elhallgat.~ ~Nemsokára
219     XII|            nevelni; csalódnia kellett volna, ha másformának látja, s
220     XII|                akik azt megérdemelték volna; a mi kötelességünk őket
221     XII|               omladékkőnek. Szerettem volna, ha Zoltán fráter ott ült
222     XII|              ha Zoltán fráter ott ült volna mellettem, amint ezt a sok
223     XII|              mintha óriások csinálták volna remekben!’~ ~(– Itt álljunk
224     XII|              kell! Nem! Ha lehetséges volna is, hogy valaha ilyen monstrum
225    XIII|    numizmatikai gyűjteményből kereste volna ki a legviseltebbet, minden
226    XIII|         emberszeretet, hogy kész lett volna neki egy pohár vizet adni.~ ~–
227    XIII|               lépésről meg nem bírtam volna ítélni, kicsoda ön; az inasom-e,
228    XIII|            nagyon kielégítené. De nem volna belőle semmi haszon perünkre
229    XIII|                Ha ő olyan korcs fickó volna, amilyennek őt kedves nagyságod
230    XIII|            Katinka pedig már régen el volna nála feledve, emléke régen
231    XIII|              még hallgatni is szokott volna.~ ~Mikor a fiskális éppen
232    XIII|                mintha nem jól hallott volna, s odalépett a nálánál háromszor
233    XIII|              rendes ember cselekedett volna, rögtön hátat fordítanának
234     XIV|           ifjúság máskor távol lakott volna, s csak most egyszerre térne
235     XIV|          előadás fonalát elveszítette volna.~ ~A jelen volt delnőket
236     XIV|               ki lehet. Ki emlékezett volna már rá, hogy évek előtt
237     XIV|           emlékszem rá, hogy ismertem volna őket.~ ~– Ah, menjen ön,
238     XIV|       asszonyság és idegen kisasszony volna, akiknek udvarolnia kell.~ ~
239     XIV|              hajadon. És ő nem ismert volna rá, pedig mindennap gondolt
240     XIV|         mindennap gondolt reá; elment volna mellette, és a szépsége
241     XIV|        bámulatot hűtlenségnek vádolta volna magában a régi eszménykép
242     XIV|            testvérnek…~ ~Kinek jutott volna eszébe, hogy egy ilyen pillanatban
243     XIV|           gondolkozzék; ki emlékezett volna ilyenkor hideg, megfontoló
244     XIV|  viszontlátásnak, vagy ne; az nehezen volna emberi feladat.~ ~Dehogy
245     XIV|            azonban ezúttal el kellett volna egymástól válniok, ha a
246     XIV|           között, mintha sohasem vált volna el tőle, olyat érzett, mintha
247     XIV| hallgatnivalójok volt! Óh, arra kevés volna egy hó, egy év, egy egész
248     XIV|     Tulajdonképpen neheztelni kellett volna, hogy Zoltán őket nem sietett
249     XIV|               írva, akár fel se törte volna.~ ~„Kedves Zoltán, ön feledni
250     XIV|          gázolni annak, ha még akkora volna is.~ ~Hol kezdje? Egyetlen
251     XIV|            mielőtt Zoltán megérkezett volna, hazahívatá Kovácsot. Zoltán
252     XIV|              örömet nem is mondhatott volna.~ ~Az ifjú Kárpáthy már
253     XIV|          előhozta neki, hogy talán jó volna az ifjú báró számára állandó
254     XIV|          fakadt. Csak mondani kellett volna neki, hogy sírjon, mindjárt
255     XIV|             sírjon, mindjárt megtette volna.~ ~– Ugyan, ne turkáljon
256     XIV|             azt az egyet ne említette volna ön most!~ ~– A szemem könnyezik,
257     XIV|             önt, és ha az a másik itt volna, éppen így könnyezve, reszketve
258     XIV|           találok benne.~ ~– Súlyosan volna ön büntetve esküvéseért,
259     XIV|               ugyan rögtön megtehette volna, hogy a pert az ifjú kértére
260     XIV|           hírnevének sokat árthatottt volna; úgyis jól tudta, hogy Zoltán
261     XIV|          eszembe, énnekem magamnak is volna valami íratnivalóm.~ ~–
262     XIV|          olyan szépen, mintha metszve volna. Sok-e?~ ~– Egy egész per.
263     XIV|           hazudott, mintha tanították volna rá.~ ~– Úgy! Értem – szólt
264     XIV|             Bogozynak nagy kedve lett volna a tele téntatartót hevenyében
265     XIV|          kiszivároghat, amit nem lett volna szabad másnak megtudni.
266     XIV|              Milyen gyönyörűsége lett volna Bogozynak a legeslegnagyobb
267     XIV|           kilencvenkilenc felé repült volna belőle; de csak tűrte, a
268     XIV|             de aki keresztülláthatott volna a falon, hogy utolérte volna
269     XIV|          volna a falon, hogy utolérte volna a bámulás, azt látva, hogy
270     XIV|          átadja annak, akinek azt nem volna szabad látni, s kést üt
271     XIV|            Hacsak nagyon kevéssé lett volna pszichológ a jámbor pacinacita,
272     XIV|             pacinacita, észre kellett volna vennie azt a szokatlan sápadást,
273     XIV|      asztalára, hanem a szívére tette volna azt le, s minden egyes lapnak
274     XIV|             lapnak egy mázsányi terhe volna.~ ~Meg akarta köszönni,
275     XIV|         készen volt vele, el lehetett volna hitetni vele, hogy saját
276     XIV|           írta.~ ~– Legalább ne adott volna ennyi aranyat nagyságod,
277     XIV|      nagyságod, sokkal jobb szerettem volna bankócédulában – szabódék
278     XIV|                hogy Zoltán észrevette volna, mikor ment el és merre.~ ~
279     XIV|         szíved zúgni fog, mintha tele volna a múlt idő minden gyötrelmes
280     XIV|                 Mielőtt beletekintett volna, eszébe jutottak jóakaró
281     XIV|      idéztetett meg ő, mivel nem lett volna szabad születnie, mert az
282     XIV|             annak olvasásához kezdett volna, felállt, s a nagy éjszakai
283     XIV|               keserű szívéből olvasta volna azokat. Ő tudta csak leírni
284     XIV|               szemét is el ne futotta volna reá a könny. Ah, milyen
285     XIV|          Felejtsd el, mintha nem lett volna.~ ~E rémgondolattól szabadulandó,
286     XIV|          néztek; inkább ők mondhatták volna uroknak: „Szegény fiú!”,
287     XIV|         fáradsága, milyen nemes eszme volna utolérni évtizedek alatt,
288      XV|      csodálkozva állt meg, kedve lett volna azt kérdezni magától: „Ki
289      XV|          meglett, koros férfit látott volna abba a tükörbe tekintve,
290      XV|               az legkevésbé sem lepte volna meg. A lélek olyan könnyen
291      XV|                e pillanatban nem lett volna képes egy helyben ülni.~ ~–
292      XV|             tollat. – Addig irtóztató volna várakozni!~ ~– Nagyságod
293      XV|               mint ha gazdag maradtam volna, de ha bizonyos volnék felőle,
294      XV|               dolgozni. Szomorú dolog volna, ha Magyarországon egy pár
295      XV|                   S ön nem gyanította volna? Nem látta ön még Kőcserepy
296      XV|     Kőcserepytől. Ez ugyan mély titok volna, ha Abellino saját maga
297      XV|               játszik e perben, képes volna vele rendkívüli dolgokat
298      XV|               nem régen karddal vágta volna ketté a csomót? S ez még
299      XV|             régen földönfutóvá tették volna.~ ~– És mindezt énmiattam!
300     XVI|              ezzel az emberrel nem jó volna valami félreeső helyen egyedül
301     XVI|   faliszekrényben.~ ~– Jobb szerettem volna, ha négyszemközt beszélhetünk,
302     XVI|         bosszúságára, ki azt szerette volna, hogy mind a hárman tiszteletteljesen
303     XVI|             kapott, ezt előre kellett volna önnek bocsátania – jegyzé
304     XVI|            sok felelnivalója lehetett volna e kérdésekre, de egy negyedik
305     XVI|              angyal nem kényszerített volna rá, tettem volna tán egy
306     XVI|        kényszerített volna rá, tettem volna tán egy lépést az ügyben?
307     XVI|            mennyivel boldogabb életre volna méltó, segítsük őt felemelni,
308     XVI|              teljes birtokába vezette volna be, s ki önt nemcsak gazdaggá,
309     XVI|              de a legboldogabbá tette volna ez ég alatt. Áldom a Mindenhatót,
310     XVI|            szükség félnie, sőt inkább volna rá nézve óhajtandó, hogy
311     XVI|       ágaskodott örömében; kedve lett volna nyelvével is csettenteni,
312     XVI|               torkába menni! Ön képes volna elhallgatni, hogy valaki
313     XVI|       gondolatra hozta, hogy tán jobb volna itt maradni. Végre feltalálta
314    XVII|             jót, mennyi nagyot tudott volna ő tenni, ha mindennek birtokában
315    XVII|               útjából visszatérhetett volna. Odaadta a „nagy hazafi”
316    XVII|            barátom. De most még korán volna az. Eddig ők tiltottak vissza
317    XVII|             oly megvetéssel hajította volna a neki tett ajánlatot a
318    XVII|                  Ő is úgy cselekedett volna, s jólesett neki, hogy Zoltán
319    XVII|               a tárgyak is úgy mentek volna vele mindenütt, mint az
320   XVIII|             oktatásért neheztelhetett volna; igen szépen kérte az ügyvéd
321   XVIII|       jövevény előtt, mintha nem fért volna az be az egyiken is.~ ~–
322   XVIII|                 De ugyan mit feleselt volna érte ezzel az emberrel.~ ~
323   XVIII|               volt úgy, ahogy kellett volna. A cselédeket általában
324   XVIII|             olvasatlan pénzt lehetett volna rájok bízni. Maszlaczky
325   XVIII|      Maszlaczky úr mintha arcul verte volna valamennyit. Csak összenéztek,
326   XVIII|            fedezi, kénytelenek lettek volna ostrommal bevenni a kastélyt.~ ~
327   XVIII|           legalább a feleségem itt ne volna; az görcsöket kap, ha megtudja,
328   XVIII|                de még többnek kellett volna lenni. Eveline nem győzött
329   XVIII|           felé fordult, aki szeretett volna a földbe elsüllyedni. Varga
330   XVIII|     magasztalás alatt: „Bár főzhettem volna számotokra mérget; nem az
331   XVIII|             dobogott. Tán meg kellett volna szakadnia, ha ki nem öntheté,
332   XVIII|               hiszen sokkal jobb lett volna, ha el hagy ott veszni.
333   XVIII|        túlságos rohamtól megtompultak volna túlérzékeny idegei. Csak
334   XVIII|         akiért a lelkemet is odaadtam volna, s nekem szerezték meg azt
335   XVIII|              terhel!~ ~Ha valaki lett volna a kertben, okvetlen meg
336   XVIII|         kertben, okvetlen meg kellett volna az indulatos szavakat hallania.~ ~–
337   XVIII|               mintha a szívébe döftek volna ilyenkor.~ ~Este bocsánatot
338   XVIII|       szavaknál, hogy szinte jólesett volna neki, ha büntetésből neki
339   XVIII|      büntetésből neki nem is vetettek volna ágyat, hanem azt parancsolták
340   XVIII|                hanem azt parancsolták volna, hogy feküdjék a pokrócon,
341   XVIII|           tizenkét Kőcserepy tanácsos volna tizenkét feleségével, s
342   XVIII|              s mindeniket megbántotta volna, s mindenikhez írna külön-különféle
343   XVIII|             időt nem is választhatott volna ki ennél. Este későn meghagyta
344   XVIII|               egy kanállal le kellett volna belőle nyelni, inkább kivallotta
345   XVIII|             nyelni, inkább kivallotta volna, hogy megölte az apját.~ ~
346   XVIII|            apját.~ ~Eveline szeretett volna valakit találni, akihez
347   XVIII|               kitaláltad, nem kellett volna azoknak táplálékot adni.~ ~
348   XVIII|                 A tanácsosnő szerette volna, ha férje azzal vigasztalandá,
349   XVIII|         minden arcfestéke sem tehette volna.~ ~– Mennem kell vendégeinkhez –
350   XVIII|               csak egy szavába került volna felvilágosítani, hogy semmi
351   XVIII|                 Énnekem most módomban volna igen gorombának lennem,
352   XVIII|         megérdemelnéd, és módomban is volna, hanem én inkább mosolygok,
353   XVIII|              aljasságot elkövethettem volna. A nagyságos asszony nem
354   XVIII|            nem érheti-e utol; sajnált volna ilyen fiatal korában áldozatul
355   XVIII|         Hiszen ha annyira el nem lett volna merülve, észre kellett volna
356   XVIII|          volna merülve, észre kellett volna vennie, hogy szobája ajtaja
357   XVIII|              a legostobább ember lett volna a világon, s nem érdemelné,
358   XVIII|            történetet, ha azt felelte volna erre, hogy „nem”.~ ~Szívéhez
359   XVIII|         anélkül, hogy számot adhattak volna magoknak arról, hogy miképpen.~ ~
360   XVIII|            magok sem tudnák.~ ~Hogyne volna tehát X. megyében Tarnaváry
361   XVIII|         neveltem a kölyket”!~ ~Hogyne volna tehát Tarnaváry úr Y. megyében
362   XVIII|            annak győzelme vagy bukása volna az üdvösség, ami fölött
363   XVIII|           különben néz ki, mintha meg volna kötözve vastag aranykötelekkel;
364   XVIII|          türelmű ember rég leszedette volna az órás gombokat dolmányáról,
365   XVIII|  tulajdonképpen a titkárjának kellett volna magát meghajtani, mert a
366   XVIII|            Ezt a fáradságot senki sem volna képes oly megilletőleg méltánylani,
367   XVIII|              egy megvesztegetlen bíró volna jelen, aki ítéljen közöttük:
368   XVIII|           veszedelmét, fel is áldozta volna magát érte örömmel, ha az
369   XVIII|              eszétől fel nem találták volna a harisnyakötés mesterségét,
370   XVIII|     mesterségét, annálfogva semmi sem volna nevetségesebb, mint ha azt
371   XVIII|           mintha Kalotaszegen tanulta volna a magyarságot, s azután
372   XVIII|          Prágában megint újra tanulta volna. Mindig másutt húzza meg
373   XVIII|               igaz, hogy birkózni nem volna tanácsos vele, mert nagyon
374   XVIII|         tessék folytatni.~ ~Folytatta volna is a derék fiatalember,
375   XVIII|          gyönge koponya szerteszakadt volna tőle, de már az övé megszokta,
376   XVIII|              egyszer annyit kaphatott volna, s ennyi pénz levén szekrényében,
377   XVIII|              csalni, ugyan ki gondolt volna? Hogy lehetne ezt Bogozyról
378   XVIII|                mert szíjat hasítottak volna a hátából.~ ~Eljött végre
379   XVIII|         férjhez ment és megházasodott volna benne. Tíz óra felé már
380   XVIII|             kokánfalvi nemességért jó volna előreküldeni, mert az ellenpárt
381   XVIII|      elmúlhatatlan dolgokkal bízattak volna meg a főispán úr által,
382   XVIII|         mielőtt valaki csak sejthette volna, kikapta a főispán kezéből
383   XVIII|           alkalomnak, s mintha ez így volna legjobban, elkezdé ostromolni
384   XVIII|          leggonoszabb öldöklés támadt volna, ha hirtelen maga Szentirmay
385   XVIII|        mosolygott, mintha nem történt volna semmi.~ ~– Méltóságos uram! –
386   XVIII|                mintha alatta sütötték volna el a bombát, s két kezével
387   XVIII|                Hátha tüzes sárkánnyal volna tele mind az egész ház,
388   XVIII|            mintha soha itt sem lettek volna.~ ~Ez a szép szónoklat mind
389   XVIII|       kivehető, hogy bizonyára kedvök volna egy új hősi tettel megszaporítani
390     XIX|             mintha az ellenkező esett volna meg, s alkotmányos jogaink
391     XIX|              beszéd, hogy kedvök lett volna az ifjút szíveik mélységébe
392     XIX|               Hát még ha arra gondolt volna, aki szívéhez legközelebb
393      XX|               mintha nemcsak e század volna ötvennégy esztendős, hanem
394      XX|          rosszabbul van, mintha beteg volna; egész nap nem hallani szavát,
395      XX|             lehetne hozzá, és egy kés volna kezében!…~ ~– Ne búsulj,
396      XX|        leányától is miért titkolózott volna? Közös ellenségükről volt
397      XX|            volt szó.~ ~Miért titkolta volna el, hogy szíve örül, keserűen
398      XX|             volt, az ő szívébe döfött volna.~ ~– Eredj, gyermekem, a
399      XX|       ajándékra, amivel úgysem tudott volna mit csinálni, s látva, hogy
400      XX|           lenni, mintha nem ezen jött volna. Semerre sem látott már
401     XXI|               férfi, akinek bátorsága volna szavaiért helyt is állni.”~ ~
402     XXI|          melynek reggelén meg kellett volna vínia Dabronival.~ ~Az ifjú
403     XXI|            van”…~ ~Milyen gyönyörűség volna ezt a szép, ezt az imádott
404     XXI|          mintha különösen megegyeztek volna benne. Én nem kutatom, mi
405     XXI|              és kivihetlen eszme lett volna, de megelőzni lehetséges.~ ~
406     XXI|               magát, mintha kocsmában volna.~ ~Rudolf sietett vele elvégezni
407     XXI|         tetszett, mintha megdöbbentek volna, azután pedig jókedvvel
408     XXI|             megnyugtatja lelkedet, ha volna annak még gyanúja a halottak
409     XXI|            neki, hogy maradjon. Minek volna pazarlani az időt?~ ~Perc
410     XXI|                  Ha a spadassin védte volna magát elkésett kardjával
411     XXI|                fejestül úgy hasította volna az ketté, hogy az ítéletnap
412     XXI|              az ítéletnap sem csinált volna belőle egyet. De ehelyett
413     XXI|           egymásnak, s hogy szerettük volna megcsókolni azt a drága
414    XXII|            eltakarta szemeit, és sírt volna, ha tud.~ ~Az a keményszívű
415    XXII|          mindenik darabja olyan nehéz volna, mint egy nagy, súlyos kő…~ ~–
416    XXII|               Óh, óh! Nem úgy kellett volna engemet szeretni, nem úgy…~ ~–
417    XXII|            hogy egy ördögnek megesett volna rajt a szíve.~ ~– Leányom,
418    XXII|            Milyen szépen megélhettünk volna másképp – szólt a beteg
419    XXII|        szükség őt üldözni. Mi laktunk volna a magunk házában és ő is
420    XXII|         magáéban, és sohasem szóltunk volna egymásról senkinek. Mihaszna
421   XXIII|             fagyban, mezítláb kellett volna bűnbocsánatért mennie ellenségei
422   XXIII|          szívvel.~ ~Ezt elébb kellett volna tudni!~ ~A nagy, hatalmas
423   XXIII|               volt, ennek nem kellett volna így történni. Amint a levelet
424   XXIII|          halni. Óh, ha arra vigyázott volna valaki!~ ~– Mire kellett
425   XXIII|              valaki!~ ~– Mire kellett volna vigyáznunk? – kérdé a tanácsos,
426   XXIII|                   Ha arra vigyáztatok volna, midőn ebédeltünk, hányszor
427   XXIII|         mintha ez már nem az égzengés volna. Ez kocsizörej.~ ~Hintó
428   XXIII|              Mintha tulajdon testvére volna!~ ~A tanácsos úgy elnézi,
429   XXIII|         Kőcserepy tanácsos örömestebb volna ez órában künn a zivataros
430   XXIII|       segítség után.~ ~Mennyivel jobb volna ehelyett a zivatart hallgatni!~ ~
431   XXIII|                  A tanácsos úgy várta volna még, hogy szóljon valamit
432   XXIII|     csillapító szót, mintha neki lett volna az mondva, s elhallgatott,
433   XXIII|         Kőcserepy.~ ~Zoltán mondhatta volna erre, hogy ha Rudolf halálának
434   XXIII|            Mint otthon. Mintha otthon volna ön – mondogatá neki, s rövid
435   XXIII|            volnának azok?~ ~Igazán rá volna mérve azon büntetés a sorstól,
436   XXIII|               Ezt anyám is megengedte volna.~ ~Zoltán megszorítá a jó
437    XXIV|           annak megtörténni. Ki akart volna lármás vigalmat ülni, hat
438     XXV|            két fővárosban, aki eladta volna magát, hogy háta legyen
439     XXV|           róla, mintha sohasem látták volna; hajdani pártfogóit ha meg
440     XXV|               magát. Olyan kedve lett volna még valakin megbosszulni
441     XXV|            szép patak mind-mind tinta volna, s ezeknek a fenyőfáknak
442     XXV|              tűlevele egy-egy írótoll volna, mégsem volna elég, hogy
443     XXV|         egy-egy írótoll volna, mégsem volna elég, hogy azt a pert teleírja,
444     XXV|          régen.~ ~– Az ugyan nagy kár volna – sietett nyilatkozni Maszlaczky
445     XXV|           amilyennek a láttára kilelt volna máskor a hideg; minden csontom
446     XXV|              Maszlaczkynak kedve lett volna Abellinónak nekiesni, s
447     XXV|            követelésemről lemondottam volna azon esetben, ha Kőcserepy
448    XXVI|          fekete szemöldök alatt! Elég volna napfogyatkozásnak. Milyen
449    XXVI|    halaványság e dúlt arculaton! Elég volna halálnak.~ ~Olyan búsan,
450  Vegszo|       szaporíták, nem az érzést, s ha volna valakinek kedve visszagondolni
451  Vegszo|         felvett tárgy egysége kívánta volna, de meg kellett bocsátani
452  Vegszo|                ahol valaki ne siratta volna a halottat; ami arra mutat,