Rész

 1      II|  beszélsz annak, hiszen úgysem hallja! – kiálta az ifjú fád, nem
 2      IV|   fejét az ablakon, hogy ne is hallja, amit odabenn beszélnek.~ ~
 3    VIII|      azt hiszi, hogy senki sem hallja, midőn ő visszafojtott érzelmeinek
 4    VIII|  egyedül vagyunk, és senki sem hallja. De amit gondolsz, amit
 5      IX|      szíve, valahányszor nevét hallja említtetni; neki nyájas
 6       X|       a hívásra nem felel, nem hallja, vagy nem ér rá. Senki sem
 7       X|        ár.~ ~De mégis van, aki hallja; hallja az Úr! Íme, fáklyafény
 8       X|      De mégis van, aki hallja; hallja az Úr! Íme, fáklyafény közeleg
 9       X|     Hidegvérrel, meleg szívvel hallja a derék bajnok e halálos
10   XVIII|   egymással, még a falevél sem hallja meg, mit mondanak.~ ~– Aztán
11   XVIII|      kettőjökön kívül senki se hallja, amit előad. Tarnaváry azonban
12      XX|        vele, van-e valaki, aki hallja vagy nincs: „Minő szégyen,
13   XXIII|    végig testén, amidőn ezeket hallja.~ ~A beteg miket fog még
14    XXVI| remekmű!~ ~Egy élő halott, aki hallja, mint szegezik le koporsóját,