Rész

 1      II|        mögé s nemigen iparkodtak halkan tenni megjegyzéseiket!~ ~–
 2      II|         segíté felülni az ifjút, halkan tudtára adva, hogy mint
 3     XIV|    megemelinti előttük kalapját, halkan üdvözölve. A tanácsos úr
 4   XVIII|   ismerőit, Korondy fülébe súgta halkan:~ ~– A kokánfalvi nemességért
 5   XVIII|       szittyához, de részint oly halkan beszélt, részint oly rossz
 6     XXI|          Rudolf mellett, azoknak halkan, egykedvűleg odasúgá:~ ~–
 7     XXI| háromnegyedet üt nyolcra. Zoltán halkan kérdi az orvostól:~ ~– A
 8    XXII|      udvaron, s mondogatták nagy halkan: „Fekete pecsét”. Egy óra
 9    XXII|       tett kezével szemei előtt, halkan susogva:~ ~– Hiszen már
10    XXII|     midőn atyja eltávozott tőle, halkan susogá magában:~ ~– Nem
11   XXIII|        nem bántották őt – suttog halkan vissza –, de majd bántani
12   XXIII|             Gyerünk innen – súgá halkan, nagyot sóhajtva. – Menjünk
13   XXIII|   szemközt találkozó cselédeknek halkan súgva:~ ~– Csendesen, csendesen.~ ~
14    XXIV|   mehetett? – mondogatja magában halkan. – Az imént itt volt; már