Rész

 1       X|         a borzalom órájában.~ ~– Gyermekem, gyermekem! – lihegé a gazdag
 2       X|         órájában.~ ~– Gyermekem, gyermekem! – lihegé a gazdag úr is,
 3   XVIII| nyugalommal mondá neki:~ ~– Édes gyermekem, ez az eredménye az ilyen
 4      XX|         halavány vagy, édes szép gyermekem!”.~ ~Hiszen igazán, önzéstelenül
 5      XX|         döfött volna.~ ~– Eredj, gyermekem, a szabadba – mondják neki
 6     XXI|    anyjára reszkető kezével.~ ~– Gyermekem, Vilma! – kiálta ijedten
 7     XXI|         meg.~ ~– Miről beszélsz, gyermekem, én leányom? Kedves gyermekem,
 8     XXI|    gyermekem, én leányom? Kedves gyermekem, térj magadhoz!~ ~– Miért
 9    XXII|     senki, nincs ott semmi, édes gyermekem.~ ~– Óh, van. Itt egy ajtó
10    XXII|         már régen.~ ~– Itt volt, gyermekem – szólt nyugtatóan a tanácsos –,
11    XXII|       Nem úgy? Miért mondod azt, gyermekem?~ ~Vilma sokáig gondolkodott,
12    XXII|             Légy nyugodt, kedves gyermekem – szólt, odahajolva leányához. –
13   XXIII|     örömétől rettegjek. Egyetlen gyermekem halálos beteg, s képzelődésének
14   XXIII|        sírig!…~ ~– Óh, én kedves gyermekem! – zokogott a tanácsos,