Rész

 1      II| legjobban; mindenki megdöbbenve gondol rá, hogy ez az ember önmagát
 2     III|     szoktak lenni.~ ~– Csak nem gondol ön erre komolyan?~ ~– Sőt
 3     III|        igaza van.~ ~– Tehát mit gondol ön, minő föltételei lehetnének
 4      IV|         önt a kapuban.~ ~– Hová gondol nagysád? Csak nem mehetek
 5       V|       kedves barátom uram, hova gondol? Ezt én el nem fogadhatom.
 6       X|       kegyelettel, büszkeséggel gondol. A nagy Németország honfiai
 7       X|     örömet érezni, midőn Pestre gondol. Pestre fogunk menni! Pestet
 8      XV|      polgár, mint más.~ ~– Hová gondol ön?~ ~– Most csak egy gondolatom
 9     XVI|     érdekli ez nagyságodat? Mit gondol nagyságod családi örömökkel?
10     XVI|       család, derék utódok! Mit gondol nagyságod azokkal?~ ~Óh,
11   XVIII|         ez a komoly gyermek mit gondol olyankor, midőn megvetéssel
12   XVIII|  Zoltánt, ugyanakkor gyönyörrel gondol a rágalmazottra, s édes
13      XX|       mindennek vége; senki sem gondol rá többet, elfeledték, nem
14     XXI|        arcán, hogy most is erre gondol. „Miért nem előzhettem őt