Rész

 1      II|        delnő kérdőleg tekinte a furcsa lovagra, míg a többi közel
 2      II|         megjegyzéseiket!~ ~– Be furcsa hajdúja van a főispán úrnak –
 3     III|         is dolgot ad megérteni. Furcsa. Mintha azzal jobb lenne
 4     III|           Ez már mulatságos. Ez furcsa. Nagyon furcsa.~ ~– Semmi
 5     III|   mulatságos. Ez furcsa. Nagyon furcsa.~ ~– Semmi furcsa sincs
 6     III|        Nagyon furcsa.~ ~– Semmi furcsa sincs benne; először azért,
 7     VII|         nem teljes korú.~ ~– De furcsa – morgott a hajdú –, tudom
 8       X| estélyen el szokott ájulni.~ ~– Furcsa, hogy mikor magunk vagyunk,
 9       X|       csónakokat. Az volna csak furcsa!~ ~– De, kedves barátom,
10       X|      örömest hallgatta mindig e furcsa meséket, miket Liza oly
11     XVI|    lelket kiszemel magának az a furcsa szellem, mely a gonosz elvet
12   XVIII|        rászedtek? Nem beszélnek furcsa kalandjáról valamennyi kávéházban,
13   XVIII|         a kezembe!~ ~Misztizláv furcsa kérdéssel tekinte Tarnaváry
14   XVIII|       maradt végigeszmélni azon furcsa prózai expediensen, amilyennel