Rész

 1       X| melybe azután kanócot dugtak, égő végét jó hosszúra hagyva,
 2       X| bennem a lélek. Most kivettem égő szivaromat, s a kanóc végét
 3       X|    vakítá el szemeinket, mely égő gerendákat s szikrázó jégdarabokat
 4       X|      asztalt, miközben szemei égő parázsként villogtak. Maszlaczky
 5       X|      bizonyára halvány arca s égő szemei nem engedtek benne
 6       X|       beleverték szakállát az égő parázs közé, s megpofozták
 7    XIII| viszonza az önkínzott, száraz égő nyelvét alig bírva forgatni. –
 8     XIV|       veszély torkában sem az égő hajón, sem az indusok berkében,
 9    XVII|      s szemeit le nem vevé az égő percsomóról, mely apródonként
10   XVIII|      selyem, és arca, mint az égő bársony. És én mégis erről
11      XX|      tüzes paripával, melynek égő lámpásai késő éjszakai utazásra
12    XXII|  ágyából, s odavetni magát az égő szemei előtt látott alakok
13   XXIII|     felemelve. Arca szokatlan égő pirosságán látszott, hogy
14   XXIII|          zokogott a tanácsos, égő arcát betege fehér köntösébe