Rész

 1       I|        az örvendő népet, még az ég is világosabbnak tetszett,
 2       V|        kisasszonyt.~ ~– Adná az ég, hogy boldogsága is hasonlatos
 3       V|         kegyeivel áldott meg az ég, mindkét férjem a legnemesebb
 4    VIII|       kinyitogatta; még most is ég a gyertya a szobájában,
 5       X|      Budára, tegyék akárhová az ég alatt; mely óhajtását Maszlaczky
 6       X| véghetlen űrt, ami a föld és az ég között fennhagyatott. Ah,
 7     XII| jéghegyként, jeges felhőként az ég és a föld között, kétségbeejtve
 8      XV|   kedves jó anyám!~ ~Karjait az ég felé terjeszté, mintha magához
 9     XVI|    legboldogabbá tette volna ez ég alatt. Áldom a Mindenhatót,
10     XVI|   hirdeti, hogy sehol, sehol az ég alatt nincsen nálánál nyomorultabb,
11   XVIII|        ő, világtalan szemeit az ég felé forgatá, mintha az
12    XXII|       fájdalommal emelé szemeit ég felé, oly túlvilági fájdalommal,
13   XXIII|   nagyot villámlott odakinn. Az ég olyan sokáig eldörög utána.~ ~
14   XXIII|         órában künn a zivataros ég alatt, s hallgatná egy puszta