Rész

 1      II|          mennyi kellem! Akárhová tekint a szem, elragadó szépségekkel
 2      II|         nyíló korallszín ajkakra tekint, aki ez alaktalanságig összefűzött
 3     III|         s titkos bosszankodással tekint a fiskális úr szürke fejére,
 4     III|         adatnak által. Senki sem tekint azokba, mint csupán olyan
 5      VI|           minden ház oly vidáman tekint zöld redőnyeivel, ereszes
 6     XIV| mindannyiszor rejthetlen örömmel tekint reá; csak hogy el nem neveti
 7   XVIII|      anya, valahányszor leányára tekint: „Milyen halavány ez a gyermek!”?~ ~
 8   XVIII|      olyankor, midőn megvetéssel tekint az ajándékokra, az ékszerekre,
 9      XX|         s a kisasszony hátra sem tekint.~ ~A határból is kiértek,
10      XX|         és haraszt.” – S aggódva tekint úrnője után, ki egyedül,
11     XXI|         édesen, olyan mosolyogva tekint reá.~ ~Ezek a szép mosolygó
12   XXIII|         egyszerre.~ ~Megrezzenve tekint fel. Katinka állt háta mögött.~ ~
13    XXIV|          szűzen, szemérmesen reá tekint.~ ~De ha minden fényt és