Rész

 1      II|   ezüstkürtön keresztül, melyet szüntelen kezében tart, egy-egy szócskát
 2       V|       stb… Ezek szerint Eveline szüntelen szigorú, figyelmes arccal
 3     VII|       csak azt hallák, hogy jár szüntelen alá s fel, egy percre meg
 4       X| gondoltunk arra elégszer, amire szüntelen gondolnunk kellett volna:
 5       X|          kiált Tarnaváry úr, ki szüntelen jár-kel alá s fel a termekben,
 6       X|      fel a tanácsos magában, ki szüntelen nézett ki a hintóból Zoltán
 7       X|    tudom, hogy terhökre vagyok! Szüntelen beteg, szüntelen nyavalygós,
 8       X|        vagyok! Szüntelen beteg, szüntelen nyavalygós, az egész ház
 9       X|        letekintő úrhölgyeket, s szüntelen fölfelé nézve, úgy nekiment
10     XVI|       sötét lépcsőn le nem ért, szüntelen beszélt hátrafelé, mintha
11   XVIII|         egy szemét is lehunyni; szüntelen azon törte a fejét, hogy
12   XVIII|         jóvá szertelen hibáját. Szüntelen leveleket írt majd a tanácsoshoz,
13   XVIII|         jó ismerősök vele, mert szüntelen odahajolnak hozzá vele beszélgetni,