Rész

 1      II|       szemüvegét szemölde alá szorítá, hogy annál tökéletesebb
 2    VIII|   midőn az őt erősen szívéhez szorítá, s engedé, hogy könnyeivel
 3    VIII| egyebet, mint gyámatyja kezét szorítá ajkaihoz annak beszéde alatt.~ ~–
 4       X|       neki rá, csak erősebben szorítá magához. Valóban ő maga
 5       X|         Az ifjú még erősebben szorítá őt magához, s le nem tevé
 6     XIV|     alatt mindig görcsösebben szorítá kezei közé az iratokat,
 7     XIV|    asztalára.~ ~Kovács hévvel szorítá meg ifjú védence kezét,
 8   XVIII|        hogy „nem”.~ ~Szívéhez szorítá Rudolf kezét, összeölelte
 9   XVIII| megnyálazva tenyerét, markába szorítá buzogányát, s kinyittatta
10   XXIII|          Kőcserepy oly forrón szorítá a kezében felejtett kis
11   XXIII|      tette őt azáltal!~ ~Hogy szorítá meg azt a megbocsátó kezet
12   XXIII|   kezet a bánatos apa, s hogy szorítá azután szívéhez!~ ~– Ön
13   XXIII|  mondá neki, mindig erősebben szorítá őt keblére, mindig jobban