Rész

 1      IV|   ajtón Abellino, s fenndobogó szívvel nyitott be Maszlaczkyhoz,
 2       V|    férjére szálland. De büszke szívvel mondhatom uram, hogy az
 3     VII|    lépett vele a ló, oly nehéz szívvel ment odább, mintha már vissza
 4    VIII|      fel a lépcsőkön, s dobogó szívvel nyitott be az írószobába.~ ~
 5      IX| küldeném oda, de férfinak, oly szívvel és fővel, mint Zoltán, hidd
 6      IX|  Zoltánt, ki amint könnyebbült szívvel elhagyá az írótermet, aggódva
 7       X|   alázuhan. Hidegvérrel, meleg szívvel hallja a derék bajnok e
 8       X|   várták a szabadulást, remegő szívvel, mint más bűnös ember.~ ~–
 9     XIV|   megkönnyebbült, megerősödött szívvel érzé magát. Az óra éppen
10    XVII|  kitöröltetni.~ ~Zoltán dobogó szívvel fogá a csomagot, s úgy,
11    XVII|  keresik.~ ~Milyen könnyebbült szívvel sóhajtottak fel mindhárman.~ ~–
12   XXIII|      reszkető kézzel, reszkető szívvel.~ ~Ezt elébb kellett volna
13  Vegszo|       összehoz egy más szerető szívvel, ki régóta hallgat és emésztődik