Rész

 1      II|       helyet.~ ~Amint a hintó megállt – a jurátus kipattant az
 2     III|  tizenkét esztendő óta.~ ~Itt megállt Maszlaczky úr, mintha időt
 3      IV|   pengő forintot.~ ~Az ügyvéd megállt, és szeme közé nézett Abellinónak
 4    VIII| nehány pillanatra önkénytelen megállt ott; maga sem tudá, mi történik
 5       X|       a magas vízállás dacára megállt a jég, s a hosszú hóesés
 6       X|       poharát, de feleútjában megállt vele. Szemei a legnagyobb
 7       X| elhangzik. Célhoz ért-e, vagy megállt útközben?~ ~– Vízben vagyunk,
 8       X| rázkódástól maga a falióra is megállt, s a tizenegy órát úgy ütötte
 9       X|     romokat talált, mindenütt megállt elébb, nem maradt-e ottan
10   XVIII| előtte, ahogy tudta, s szépen megállt ott, két keze a botja végén.
11    XXII|  nejét felkeresni. Az ajtóban megállt kissé hallgatózni, semmi
12   XXIII|   nehányat a szobában, azután megállt a szoba közepén.~ ~– Igen,
13   XXIII|    érve, vele szemtül szemben megállt.~ ~Ez ő…~ ~Egészen átázva,