Rész

 1      II| parancsolnak rokonaik. A tanácsosnő arcára komolyságot erőtetett vissza,
 2       V|            vizsga szemeit az ügyvéd arcára szegzé, s annak arcvonalmaiból
 3     VII|           valaki figyelmezett volna arcára e percben! Mily indulatroham
 4    VIII|         figyelmesen tekinte az öreg arcára. Hogy tud ez oly összhangzóan
 5       X|        vetve vállaira. Daliás barna arcára ki ne emlékeznék? E villogó,
 6       X|          Zoltán érzé, mint hullanak arcára e forró harmatcseppek.~ ~
 7    XIII|       szavait, de amely elsoványult arcára nagyon rosszul illett. –
 8     XIV|           az ifjú jó barát értelmes arcára, mint oktatja őt nemes tanácsokkal,
 9     XIV|             szelíd, komolybús anyai arcára oly jó volt visszagondolni,
10     XIV|    bélpoklos karjaik ölelgetésével, arcára leheltek mirigyes leheletükkel.
11      XV|        Kovács, okos szemeit az ifjú arcára szegezve –, hogy lehető
12      XX|            nézett az úrhölgy fáradt arcára.~ ~– A kisasszony oly bágyadt,
13     XXI|             nyomva annak szép piros arcára –, valami szenvedő lovagé,