Rész

 1       I|                építve, hogy ha a karzat véletlenül megtelik, mind rájok fog
 2      II|               annyira megszerette, most véletlenül viszontláthatá, s az a kézszorítás,
 3     XIV|                emléktől, s azután ismét véletlenül föltalálni a kedves emlék
 4     XIV|             semmit.~ ~Egyszer mégis oly véletlenül lepte meg az ügyvédet, hogy
 5   XVIII|                milyen balsors érte őket véletlenül, aminek nem ő az oka. És
 6     XXI| szégyenpironsággal tudatva, hogy társuk véletlenül eltávozott.~ ~Mily hahota
 7     XXI|                  ő kiugrott, a pisztoly véletlenül a kerékhez csapódva elsült,
 8   XXIII|              saját bánatára gondolva –, véletlenül halt meg.~ ~– Úgy? Véletlenül? –
 9   XXIII|           véletlenül halt meg.~ ~– Úgy? Véletlenül? – suttogá a beteg. – Gondolod
10   XXIII|              beteg. – Gondolod te, hogy véletlenül halnak meg az emberek? Óh,
11     XXV|                 laknak, s egyszer ismét véletlenül visszakerül oda, nem első
12  Vegszo|                 gazdag ifjúnak, hogy ha véletlenül egyszerre mindenét elvesztené,