Rész

 1      II|     összeütnek, de megígértem valakinek, hogy el fogom kísérni odáig.~ ~–
 2       V|      úgy érezte magát, mintha valakinek egy marék eleven hangyát
 3    VIII|      maga elé, mintha mondaná valakinek: „E titok engemet illet!”,
 4       X| templom is adhatott menedéket valakinek, s aki azt Isten zsámolyánál
 5       X|  szeretnének? Mi oka volna rá valakinek, hogy szeressen? Mit szeretne
 6      XI|   hogy romba hullt Pest!~ ~Ha valakinek drága volt a főváros gondolatja,
 7     XVI|       önkényt a kelepcébe. Ha valakinek kedve tartja a szerencséjét
 8   XVIII|    olyan keserű volt, hogy ha valakinek egy kanállal le kellett
 9   XVIII|      kaszinóban? S jut eszébe valakinek azt mondani: „Szegény Maszlaczky”?~ ~
10   XXIII|     jött ott be az ajtón, azt valakinek elnevezte, akitől fél, s
11     XXV|   valakin megbosszulni magát, valakinek a vállán kiemelkedni szigorú
12  Vegszo|     nem az érzést, s ha volna valakinek kedve visszagondolni azokra