Rész

 1       X|        kalandba elegyedni, amely utoljára is nálánál különb emberekre
 2       X|      kétségbeesnék, ha ő maradna utoljára. Kérem. Zoltán szót fogadott,
 3       X| hajnalkedvbe kezdett jönni, hogy utoljára még egy barcarola énekléséhez
 4       X|        semmi jurisdictio elé. És utoljára is, én kozmopolita vagyok.
 5     XIV|       megnőtt, megszépült, mióta utoljára látta! Akkor még játszi
 6     XIV|    úrnőiről, nem először, nem is utoljára.~ ~– Óh, az a semmiházi,
 7      XV|         kötél szakad, ha kitűnik utoljára is, hogy nem érek semmit,
 8   XVIII|        végezték Epicuron, s hogy utoljára nincs olyan férfi, akit
 9   XVIII|        kastélyt.~ ~Maszlaczky úr utoljára maradt. Arra várt-e, hogy
10   XVIII|          nagy buzgóságban, s még utoljára csak azzal bírták őket kimozdítani
11    XXII|         még meg sem csókolhattam utoljára. Énelőttem azt hazudják,
12    XXII|       hogy elvettétek jószágait, utoljára elvettétek még életét is.