Rész

 1     VII|    fölött sokat könnyezett egy szerencsétlen asszony, talán most is ott
 2      IX| gyermekség felizgat. Én igazán szerencsétlen természettel bírok, valahányszor
 3       X|   ezért nem neheztelek rád! Ha szerencsétlen embert látok, már akkor
 4       X|     ablakokból, a háztetőkről, szerencsétlen, gyámoltalan emberek, kik
 5       X|     víz. A rozzant háztetőkről szerencsétlen menekvők kiáltoztak segélyért,
 6       X|      Néhányan az ifjak közől a szerencsétlen nőt siettek elhelyezni,
 7     XVI|        senki sem kérte rá.~ ~A szerencsétlen báró a beszéd alatt kínosan
 8   XVIII|        érzelmeket okozni valék szerencsétlen; én, aki életemet áldoznám
 9   XVIII|        kötelességére.~ ~Valami szerencsétlen titkárja a főispánnak arra
10   XVIII|            Mit cselekedett ön, szerencsétlen ember! – támadt rá fogcsikorgatva.~ ~–
11   XXIII|  Szentirmára.~ ~A nemes hazafi szerencsétlen végzetének híre az egész
12     XXV|  talált senkit. Nem volt olyan szerencsétlen ember a két fővárosban,