Rész

 1      II|       ilyen deli volna! – szól az őszinte asszonyság, gyöngéden megsimogatva
 2      II|     leereszkedés; egy gyermekszív őszinte örömnyilatkozata volt az,
 3       V|        lelkületéről, keresztényi, őszinte becsületességéről; nem egy
 4       V|            Hanem Eveline nyugodt, őszinte tekintete meggyőzheté afelől,
 5     XIV|       egész élet…~ ~Most is az az őszinte gyermek volt mind a kettő,
 6     XIV|  mosolygásában, átolvadt lelkével őszinte, tiszta szemeibe.~ ~A kedves
 7     XIV| fogékonysággal bírt a becsületes, őszinte jellemek iránti tiszteletre,
 8     XIV|         talált.~ ~A fiatal ügyvéd őszinte örömmel látta megérkezni
 9   XVIII|     száját, nehogy kimondja az az őszinte átkot az ő szülőire.~ ~–
10   XVIII|          méltó jutalma.~ ~Eveline őszinte bámulója volt férje érdemeinek,
11     XIX|              A főispán úr ezúttal őszinte és általános éljent kapott.
12  Vegszo|          röviden összeházasítja – őszinte köszönetemet kifejezni el