Rész

  1       I|              akkor, és e kevesek mind úgy beillettek egy család tagjainak,
  2      II|        betegséget meggyógyít, melytől úgy nő az ember jó kedélye,
  3      II|               lássák azok, kik egykor úgy hatalmaskodtak fölötte,
  4      II|       sikerült megvásárolnia, melynek úgy felverte az árát, hogy akinek
  5      II|              díszkelléket egy épicier úgy rakná sorba, hogy tereme
  6      II|       nevelkedett úrhölgy ízlése után úgy tűnik az fel, mint egy tündérpalota,
  7      II|              az is, hogy ő soha sincs úgy öltözve, mint más földi
  8      II|             adni, nagy, fekete szemei úgy tudnak az ember beljébe
  9      II|             az ember beljébe nézni, s úgy tudják őrizni, hogy rajtok
 10      II|              népes társaságok után, s úgy örül, ha az ezüstkürtön
 11      II|             ők mégis együtt járnak, s úgy beszélgetnek, mint a legjobb
 12      II|              nagyon alkalmas gondolat úgy tenni, mintha azt hinnék,
 13      II|        hegyére emelkedik, s általában úgy szokott minden emberrel
 14      II|     restellette, hogy a tekintetes úr úgy lármázik e finom társaságban,
 15      II|               magasra tartja fejét, s úgy teszi lábát a földre, mintha
 16      II|              lépéseit; szava rendesen úgy hangzik, mint aki a sok
 17      II|              húzni, atillát ölteni, s úgy kardosan követni főnökét,
 18      II|            kedély, mint a lágy viasz, úgy idomul ideálja mintájába,
 19      II|              szemébe, mint a többiek; úgy el tudná nézni beszélő ajkait,
 20      II|         vékonyabb, mint a többi, aki, úgy látszik, hogy egy csomó
 21      II|           megcsókolá az öreg kezét, s úgy távozott el, Emánueltől
 22      II|             fehér pantallója térdén. „Úgy kell neki!” – monda magában
 23      II|         fiatal szeleburdit.~ ~Emánuel úgy hozta helyre balesetét,
 24      II|            észrevette – mert mindenre úgy tudott figyelni –, hogy
 25      II|              néz ki e magyar ruhában; úgy szeretném már, ha én is
 26      II|        fiaival is, kiket hozzá adtak, úgy bánik, mint cselédjeivel.~ ~(
 27      II|         főispán úrnak.~ ~Zoltán keble úgy emelkedett e szavaknál;
 28      II|             költő képzeletében éltek; úgy elvesztek, úgy elenyésztek.~ ~
 29      II|    képzeletében éltek; úgy elvesztek, úgy elenyésztek.~ ~Még – harminchétben
 30      II|             de hogy vannak, azt éppen úgy lehet sejteni Kőcserepy
 31      II|         Punktum. Elmondtam, ami volt. Úgy siessen, hogy hét óra előtt
 32      II|            gondolta: „Ez a Szentirmay úgy tett, mintha magát megalázta
 33      II|               tartom magamat tőle.”~ ~Úgy sietett mellőle, s olyan
 34     III|         előszoba minden bútorzata, de úgy összevissza van az hányva
 35     III|              szokott ugyan híre járni úgy minden második, harmadik
 36     III|          egész szoba minden bútorzata úgy teli van halmozva, hogy
 37     III|             folyamodni, s az fogadjon úgy mindent, ahogy talál. Nők
 38     III|              lerakott, s előttünk már úgy áll, mintha skatulyából
 39     III|          elrejtse általok; mikor lép, úgy húzza bal lábát, mintha
 40     III|              nyomorék. Nyomorék kívül úgy, mint belül, szánalomra
 41     III|                hogy merre van, s csak úgy vaktában bocsát előre egypár
 42     III|              akármelyik török dervis; úgy megdörzsöli, megmarkolássza
 43     III|            jött kliensét; a pör éppen úgy az én érdekem, mint nagyságodé.
 44     III|         rikácsola Maszlaczky úr –, ez úgy van, ahogy mondom, ezt a
 45     III|              el nem fogadta; legalább úgy hamarább készen lettek volna
 46     III|           kikerülni. Kedves nagyságod úgy cselekednék, mint egy regényíró,
 47     III|           akiket nem szeret, én pedig úgy cselekszem, mint filozóf
 48     III|                 Alászolgája, uram. Ön úgy látszik, mulattatni akarja
 49     III|             pert, s iparkodom ezalatt úgy bebonyolítani azt, hogy
 50     III|           magasba tévedező tekintetén úgy meglátszott, hogy képzeletében
 51     III|              nagyot kacagott.~ ~– Nem úgy, kedves nagysád; dehogy.
 52     III|              monda a bárónak:~ ~– Nem úgy, kedves nagyságos úr; nem
 53     III|              kedves nagyságos úr; nem úgy. Hanem én megmondom, hogyan. –
 54     III|       kárpátfalvi kastély előtt éppen úgy megütik a dobot, miként
 55     III|             maga után.~ ~– Kérem!~ ~– Úgy, igaz. Az öreg Kárpáthy
 56     III|           kirontott a felelettel.~ ~– Úgy hiszem, fog adhatni kedves
 57      IV|             mondani, amit hozott.~ ~– Úgy van! Megérkezik. Holnap
 58      IV|              az alatta lakóknak mégis úgy tetszett, mintha mind a
 59      IV|       hajlandó volt ráállani, de csak úgy, hogy ő egyenesen Abellino
 60      IV|               nem tartotta a fejében. Úgy szerette volna mondani; „
 61      IV|              az egész bankjegycsomót, úgy, ahogy Maszlaczky úrtól
 62       V|      összeütnek az övével, ő is éppen úgy gondolta. Meglehet ugyan,
 63       V|           nagyon kell őreá haragudni… Úgy szerette volna sokszor megkérdeni: „
 64       V|             éppen azt hallgatta el, s úgy el tudta zárni lelke gondolatait,
 65       V|            orvosságokat, megtudni, ha úgy viselte-e magát, ahogy az
 66       V|            eszmejárása kalandozásával úgy félrevitte a tárgyat eredeti
 67       V|         részvétlen embernek tartanak; úgy nézek ki. – Mi voltam itt
 68       V|               azzal kalapját ragadva, úgy elrohant az ajtón, mint
 69       V|         harmincon túl vagyok; ez csak úgy szólásforma nálam az ősz
 70       V|             hasonló leend, szépségben úgy, mint erényekben, képes
 71       V|          biztosítani.~ ~Maszlaczky úr úgy érzé magát, mintha mézzel
 72       V|        helyesnek találom, s e részben úgy hiszem, hogy kedves barátom
 73       V|              tanácsosnak két kezével, úgy ahogy a stájeris táncot
 74       V|               a társalgást. Mindkettő úgy érezte magát, mintha valakinek
 75      VI|      tavasszal ez a kis hitvány patak úgy elhordta rendesen a hidat,
 76      VI|              kőszobrok állongtak, mik úgy nyújtogatják karjaikat,
 77     VII|                két leány. Mind a négy úgy szerette Zoltánt, mint testvérét,
 78     VII|             az egész család átjött, s úgy mondá, hogy korán reggel
 79     VII|               nem ment semmi mulatság úgy, mint máskor. Még a gyermekek
 80     VII|         kiálta rá Bogozy haragosan. – Úgy tekintsen rám, hogy én a
 81     VII|               ezt át.~ ~– De énnekem, úgy segéljen, át nem adja az
 82     VII|         voltál, mert, íme, annak fiát úgy szereted, mint tulajdon
 83     VII|              hangon. Minden ok nélkül úgy elszomorodott mind a kettő,
 84    VIII|         székhez támaszkodék.~ ~Rudolf úgy szeretett volna odamenni
 85    VIII|         dolgok természetes folyása, s úgy hiszem, meg fog benne nyugodni,
 86    VIII|             felszólításra felelt:~ ~– Úgy Tarnaváryt kívánom gyámul.~ ~
 87    VIII|             susogva rebegte.~ ~Rudolf úgy szánta szegényt, úgy sajgott
 88    VIII|           Rudolf úgy szánta szegényt, úgy sajgott a szíve, hogy így
 89    VIII|           ahhoz, kit az erős szeretet úgy szívéhez csatolt már, hogy
 90    VIII|           bennünket hagynod, mégpedig úgy elhagynod, hogy vissza sem
 91    VIII|              itt és amott a világban, úgy fogadsz bennünket, mintha
 92    VIII|        boldogoknak karában, s az, ami úgy peng és döng éjnek idején,
 93    VIII|               A fiú némán inte igent. Úgy dobogott a szíve e pillanatban.~ ~
 94    VIII|     Szorongató érzések vesznek körül, úgy érzem magamat, mint akinek
 95    VIII|            igazán szívembe lát Isten, úgy láss te is oda, s ha a fájdalomban,
 96    VIII|               zokogás hangja Zoltáné. Úgy hasonlít anyjáéhoz.~ ~Rudolf
 97    VIII|          atyád és anyád szellemére, s úgy cselekedjél, hogy ők boldognak
 98      IX|             törődni.”~ ~És ez egészen úgy volt. A méltóságos úrnak
 99      IX|               jurátus, e percben mind úgy lehúzta a fejét az írásába,
100      IX|             vakarni.~ ~Zoltán azonban úgy járt, mint aki mennydörgéstől
101      IX|              karjába kapaszkodva.~ ~– Úgy hiszem, a méltóságos asszony
102      IX|       tartozik, s gyakorlatilag mégis úgy lehet vele bánni, mint a
103      IX|             nyájas, enyelgő hangokat. Úgy szeretett volna harminc
104      IX|           szétziláltan és felhevülve, úgy látszott, hogy nagy könnyebbségére
105      IX|           véve, visszavigye oda, hova úgy vágyik, a csendes falusi
106       X|               minden rétegekben, fent úgy, mint alant, szellemi és
107       X|               lett volna körülépítve, úgy látszott elő.~ ~A Duna decembertől
108       X|             folytonos áradásban volt, úgy hogy március első napjaiban
109       X|            Máskor amily sebesen jött, úgy el is szokott menni; most
110       X|               s a hosszú hóesés alatt úgy megszilárdult, hogy midőn
111       X|         tudnák az emberek, ha értenék úgy, mint azok néhányan, akik
112       X|     lehetőségét higgye, amitől ő maga úgy rettegett, s Zoltán csak
113       X|           láthatni, minélfogva szemei úgy jutottak húsos, kövér homloka
114       X|               jeget eleget.” Az ember úgy nézett rám, mintha kedve
115       X|          fekünnének mindenki szívére, úgy elszorultak a keblek a fiú
116       X|         sarkantyú van a vízbe verve. „Úgy bizonyosan az lesz az akadály;
117       X|     lebocsáták azokat a cölöpök közé, úgy, hogy a csövek két vége
118       X|             mit kiáltottak utánam, de úgy tetszett, mintha egész parthosszant
119       X|      bennünket találjon. Derék ember. Úgy lőtt, mint Tell Vilmos.
120       X|               vendégséget, az emberek úgy esnek át rajta, mintha rabolták
121       X|             változott el utána; éppen úgy mosolygott, mint azelőtt,
122       X|           mindenki.~ ~Ekkor egyszerre úgy tetszék, mintha az utca
123       X|              férje keblére, aki éppen úgy reszketett, mint ő.~ ~Hallatszanak-e
124       X|               levéltárszekrények mind úgy dübörögtek, mintha a beléjök
125       X|       hermelinnel és büszke arcokkal, úgy látszottak remegni faragott
126       X|            tens úr, mikor különben is úgy félek! – szabódék a jámbor
127       X|              kell-e újra befűteni? De úgy megijesztett a tens úr.~ ~–
128       X|        Tizenegy még mikor elmúlt!~ ~– Úgy engem régen fel kellett
129       X|              nagy sastollal. Az ember úgy szeretne másutt találkozni
130       X|           eszközeivel izmos kezeiben. Úgy nem illettek ez ifjú arcokhoz
131       X|               szabad összeomolni.~ ~– Úgy van, segítsenek magukon,
132       X|              ellenfelének, tehát csak úgy puszta marokkal rontott
133       X|               nem tudott.~ ~E percben úgy tetszék az ifjúnak, mintha
134       X|             alatt, halál feje fölött. Úgy szédült, úgy bágyadt, olyan
135       X|             feje fölött. Úgy szédült, úgy bágyadt, olyan nagy vágya
136       X|       előkészület ahhoz.~ ~E gondolat úgy átmelegíté a szívet; ez
137       X|              szemközt jövő tüneményt. Úgy rémlett az neki, mint valami
138       X|              fiút öltönyénél fogva, s úgy átveté a tutajba, mint a
139       X|               úrnője magához hívja, s úgy iparkodott visszatérni hozzá,
140       X|            sem igen nagyon, míg Vilma úgy zongoráz, mintha mindegyik
141       X|             Miért sóhajtott?~ ~– Csak úgy rámjött a sóhajtás. Valamire
142       X|         szereti senki, mikor mindenki úgy szereti, úgy keresi kedvét? –
143       X|           mikor mindenki úgy szereti, úgy keresi kedvét? – rebegé
144       X|                 A szegény vak leányka úgy sírt, úgy zokogott, és könyörgött
145       X|         szegény vak leányka úgy sírt, úgy zokogott, és könyörgött
146       X|           megsiratja.~ ~E pillanatban úgy tetszék, mintha titkos rázkódás
147       X|           vaspántok voltak azok, amik úgy ropogtak, s a földszinti
148       X|            megállt, s a tizenegy órát úgy ütötte el, hogy minden ütésnél
149       X|               épület belsejében, mely úgy hangzott, mintha az egész
150       X|            percek után.~ ~A vak leány úgy nézett merev, világtalan,
151       X|            lesz, vele együtt vesz el; úgy vesz el, hogy majd ha a
152       X|               maga is azt hitte, hogy úgy lesz. Elnézte szép csendesen,
153       X|           sötét szemeit, amik Zoltánt úgy zavarba tudták hozni.~ ~–
154       X|            sok idő a tanakodásra.~ ~– Úgy megbocsásson ön – szólt
155       X|          sugár, ami a lyánka szeméből úgy szokott reá világlani, mint
156       X|              e házra nézni. Az előfal úgy bukott le, hogy az épület
157       X|            kályhák, barna pamlagok.~ ~Úgy tetszék neki, mintha azt
158       X|              halálküzdelem nyögése, s úgy kereste, úgy kutatta a szenvedők
159       X|               nyögése, s úgy kereste, úgy kutatta a szenvedők rejtekeit,
160       X|         kezetekben, vágjatok közéjök! Úgy, ni! Az egyik csónak már
161       X|               az ösztön ide vezetett, úgy kiáltanak, úgy nyögnek,
162       X|              vezetett, úgy kiáltanak, úgy nyögnek, úgy üvöltenek,
163       X|               kiáltanak, úgy nyögnek, úgy üvöltenek, mintha a világ
164       X|     lebocsátja az aléltat az ablakon. Úgy recseg-ropog minden körülötte;
165       X|               ifjainkra. Valamennyien úgy érzék magokat, mintha a
166       X|              szüntelen fölfelé nézve, úgy nekiment egy riskatehénnek,
167       X|                s a lázas szenvedőknek úgy tetszik a mély éjféli órákban,
168       X|      nádorának tündeszép leánya, akit úgy szeretett az egész nemzet,
169       X|            szeretett az egész nemzet, úgy szeretett – mint egy szentet.~ ~
170      XI|           gondolni, hová minden ember úgy ment, mintha hazamenne,
171      XI|         lerontva, az ábrándokat éppen úgy eliszapolta a hullám, miként
172      XI|               ez. Ki érezte e csapást úgy, miként ő?~ ~És íme! A rémséges
173      XI|             város utcáin, partjain, s úgy tetszik a képzeletnek, mintha
174     XII|             nagyságos úr írását éppen úgy a homok közől kellett kiásni,
175     XII|               majd belőlök, hogy csak úgy ragyognak. Meg is írtam
176     XII|               új levelet kapott tőle. Úgy látszik, hogy a hétszemélynök
177     XII|               és szirupon kezdem ezt. Úgy nézz ezentúl a szemem közé,
178     XII|       tekintetes karok és rendek csak úgy sodorják a selyemcérnát
179     XII|         bolond, most már prózában az. Úgy teleszedte magát Angliában
180     XII|          fokra emelni! Hohó! Ne siess úgy, öcsém! Hagyj te nekünk
181     XII|              Dunától, sem a tengertől úgy, mint attól a gondolattól,
182    XIII|     színehagyott zöldes turquoise-ok. Úgy látszott, hogy nem ismert
183    XIII|       forrásvizet; azt, azt.~ ~A báró úgy biztatta magát, mint ahogy
184    XIII|       ráhagyta a mondást.)~ ~Abellino úgy örült magának! Mennyi önszeretet
185    XIII|        könnyűséget érzek a mellemben, úgy tágul minden pórusom, úgy
186    XIII|             úgy tágul minden pórusom, úgy zsibongnak a gangliák, a
187    XIII|          tréfát csinálna belőle, hogy úgy kell neki, mit udvarolt
188    XIII|        másképpen áll a dolog: egészen úgy, ahogy nekünk szükséges,
189    XIII|            szavaira; az a két orrlyuk úgy tetszék, mintha nemcsak
190    XIII|       szénásszekér is kitér.~ ~– Vagy úgy! – monda Maszlaczky úr –,
191    XIII|           háborút lecsillapítani.~ ~– Úgy én elmegyek innen – monda
192    XIII|            szénásszekér is kitér.~ ~– Úgy sajnálom, hogy a szót vesztegettem –
193     XIV|            septemvirné. – Most megint úgy elpirult, hogy a szeme fejéréig
194     XIV|         felőle!~ ~– Nem emlékezem rá. Úgy tetszik… De mégsem lehet.
195     XIV|         gyermekábrándoknak, amik csak úgy tűnnek elő, mint az álom,
196     XIV|          később visszagondol rájok, s úgy mosolyoghatna rajtok, ha
197     XIV|       zavarodottnak látszék.~ ~Zoltán úgy tett mindig, mintha nem
198     XIV|           nevetve, de e nevetés alatt úgy dobogott a szíve!~ ~– No,
199     XIV|             nem felelhetek önnek!~ ~– Úgy itt lakik a kísértet! –
200     XIV|      véleményt az övé mellett. Zoltán úgy hazudott, mintha tanították
201     XIV|              tanították volna rá.~ ~– Úgy! Értem – szólt Bogozy. –
202     XIV|             megfogni fülénél fogva, s úgy hajítani szerteszéjjel,
203     XIV|               az a per tartalmaz? Nem úgy járt-e ő el e tárgyban,
204     XIV|           amint azokon végiglapozott, úgy kezdett emlékezni lassankint
205     XIV|              a hármas címet.~ ~Zoltán úgy érzé, mintha nem az asztalára,
206     XIV|        vonagló sírbeli férgeket, amik úgy mászkálnak a halott szemfödelén,
207     XIV|            szellem zuhogna ott belül, úgy dobogott a szíve. Úgy dobogott,
208     XIV|          belül, úgy dobogott a szíve. Úgy dobogott, és azután ismét
209     XIV|          ellene a legiszonyúbb vádak, úgy megtépve, úgy elrongyolva!
210     XIV|     legiszonyúbb vádak, úgy megtépve, úgy elrongyolva! Ha valaki álmodott
211     XIV|            dűlt, és behunyta szemeit. Úgy nyögött, mint akit súlyos,
212     XIV|               a két festett kép éppen úgy mosolyogna reá, miként akkor,
213     XIV|             az első álom után. Zoltán úgy érzi, hogy most nem látja
214     XIV|              vádlókat tetőtől talpig, úgy amilyenek voltak, undok
215     XIV|             mégis ennek van igaza”.~ ~Úgy is történt.~ ~A legelső
216      XV|            tizenkét óra múlt el; neki úgy tetszett, hogy az tizenkét
217      XV|          Kovács összefonta a karjait, úgy hallgatá.~ ~– Ne ítéljen
218      XV|           toll egyik orrát begörbítve úgy, hogy tökéletes csáklyaformát
219      XV|            így meddőn hever.~ ~Kovács úgy szánta e beszéd alatt fiatal
220      XV|     létezéséről tudomást kap.~ ~– Bár úgy elveszne az, hogy soha nyoma
221      XV|           segített elárulni, de mégis úgy van. Ez gyalázatos dolog
222      XV|         szemben; fogadja, amit mondok úgy, ahogy e két minőség mondatja
223      XV|    találkozzunk egymással! Végezze ön úgy, hogy én össze ne jöjjek
224     XVI|            ember jelenlétében.~ ~Vagy úgy?~ ~– Az nem igaz, hogy én
225     XVI|             az, egy beteg ember előtt úgy összeveszni. Tudhatják,
226     XVI|            nyarat Ischlben tölteni, s úgy fog méltóságod hazatérni,
227     XVI|           tartani.~ ~– Igazán? Igazán úgy lesz az, doktor úr? Ha az
228     XVI|              távozhatunk el tőle.~ ~– Úgy van – erősíté Abellino együgyű
229     XVI|        keresztülesik.~ ~Kovács szemei úgy szikráztak, ajkai úgy remegtek,
230     XVI|          szemei úgy szikráztak, ajkai úgy remegtek, hogy méltán lehetett
231     XVI|          paplannal betakarva. Valóban úgy feküdt ott, mint egy darab
232     XVI|             stilétes pálca volt nála. Úgy nézett barátom uramra, mikor
233     XVI|              itt ezen a sötét lépcsőn úgy ütheti valaki az embert
234    XVII|        tisztelték meg, hogy aláírását úgy fogadták, mint egy igazi
235    XVII|            tett mint gyermek, s miket úgy tekintének, mint férfi fogadásait!
236    XVII|           miket egy ördögi kiszámítás úgy össze tudott szedni, végre
237    XVII|            szívvel fogá a csomagot, s úgy, ahogy összekötve volt,
238    XVII|        egyenkint felhajló tüzes lapok úgy lobogtak a kandalló forró
239    XVII|             erős légvonat által, mely úgy bömbölt, úgy üvöltött a
240    XVII|              által, mely úgy bömbölt, úgy üvöltött a szűk kémény csöveiben,
241    XVII|              szokott tartatni.~ ~Ő is úgy cselekedett volna, s jólesett
242    XVII|      visszatekintene. Ha a tárgyak is úgy mentek volna vele mindenütt,
243   XVIII|  javítanivalót talált; semmi sem volt úgy, ahogy kellett volna. A
244   XVIII|          szokott ebédelni, öt órakor. Úgy szoktatta a cselédeit. Menjen
245   XVIII|          rendszeralkotó talentumával; úgy, hogy mikor másnap reggel
246   XVIII|                Ördöge van önnek, hogy úgy kitalálja egyszerre az igazi
247   XVIII|            gyöngéden tartja átölelve, úgy sétálnak együtt az angolkert
248   XVIII|           kettős lét tüneményeit.~ ~– Úgy ám! Milyen erősen tartott
249   XVIII|              mihozzánk?~ ~Vilma szíve úgy szorongott, úgy dobogott.
250   XVIII|           Vilma szíve úgy szorongott, úgy dobogott. Tán meg kellett
251   XVIII|          megöl engem!~ ~A vak lánykát úgy megzavarta ez az eszme,
252   XVIII|                hogy a kínai teával is úgy kell bánni, mint a citromfűvel.~ ~
253   XVIII|              amíg azt végigolvasta, s úgy reszketett kezében a papiros;
254   XVIII|          nyugalommal felelve:~ ~– Ez, úgy látszik, hogy szerelmi nyilatkozat.~ ~–
255   XVIII|               levelet. – Énnekem?~ ~– Úgy hiszem, hogy neked volt
256   XVIII|         gonosz hidegséggel mondá:~ ~– Úgy látszik, hogy szokott szívességeidet
257   XVIII|             hírével.~ ~A derék férfit úgy elkábítá ez a levél, hogy
258   XVIII|            Nem is futott, hanem, csak úgy bukott le a lépcsőkön, kezében
259   XVIII|             Maszlaczky úr, félelmében úgy a vállai közé húzva a fejét,
260   XVIII|               kérdéses pert megnyeri; úgy, de nem nyerte meg, mert
261   XVIII|              mosolyogva viszonza:~ ~– Úgy cselekszem: „Nyolc óráig
262   XVIII|              Csak sír, csak zokog, és úgy örül, olyan boldog.~ ~A
263   XVIII|             azokat mind, mind, akiket úgy szeretett; s ebben az órában
264   XVIII|          zöldasztali politikát, éppen úgy, ahogy az ember szokott
265   XVIII|             küzdelemre van kilátás.~ ~Úgy állván azonban a dolog,
266   XVIII|               láncos buzogánya!~ ~Ez, úgy hiszem, oly világos és oly
267   XVIII|              sem engednek, mert mások úgy kívánják; ezek saját maguk
268   XVIII|      Kőcserepy és Berzy urak azonban, úgy látszik, hogy jó ismerősök
269   XVIII|              volt más rendbeli férfit úgy látni.~ ~A kilépőt gyönge
270   XVIII| Zrínyi-kabátban, melynek hosszú ujjai úgy eltakarják a kezeit, hogy
271   XVIII|           elkopott hangjának is, mely úgy egymásba folyik, mintha
272   XVIII|       meghódítani a tömegek ítéletét, úgy beszél, mintha rajta és
273   XVIII|              székét ismét elfoglalja, úgy ül le, mint egy mártír,
274   XVIII|           könyökével az asztalon van, úgy várja a beszédet.~ ~Az ismeretlen
275   XVIII|               megvetést tanúsít, cask úgy félvállról néz minden emberre,
276   XVIII|        nyitották előtte az ajtót, s ő úgy elfutott, mintha attól félne,
277   XVIII|       cselekedtem?~ ~– Miért tetszett úgy összetűzni azzal az emberrel?~ ~–
278   XVIII|                engemet leckézni, vagy úgy lehordalak, hogy a lábadon
279   XVIII|              az, ahol az emberek csak úgy egyre-másra elvagdalhatják
280   XVIII|            egy csomó üres méhkas közé úgy odavágta, hogy majd ott
281   XVIII|               sem volt tanácsos, mert úgy leüti az embert azzal a
282   XVIII|             honneur-jöket felfordítá, úgy megszurkálták hegyes spádéikkal,
283   XVIII|              mozdulni nem volt képes; úgy tették fel egy gyalogtargoncára,
284   XVIII|         dolmányokban, pörge kalapban, úgy, ahogy a többi nemes atyafiak
285   XVIII|          részét a túlságos bővölködés úgy eláztatta, hogy semmi szót
286   XVIII|           hogy Vilma senkit a világon úgy nem gyűlöl, úgy nem utál,
287   XVIII|               világon úgy nem gyűlöl, úgy nem utál, mint őt, s amidőn
288   XVIII|                Kőcserepy mindamellett úgy kezdé érezni, mintha sokkal
289   XVIII|            rakja szekerekre embereit, úgy, ahogy vannak, és siessenek
290   XVIII|               kezéből azt az írást, s úgy vágta a földhöz, hogy minden
291   XVIII|           országok sorsa függ, amiért úgy kellett szaladni a megye
292   XVIII|           kiknek hátul maradozói csak úgy bírtak a világos agyonveréstől
293   XVIII|           dikciózni holmit; de azt is úgy túlkiabálta Tarnaváry, hogy
294   XVIII|               ki az úrfit a kapun, ha úgy kérezkedik!~ ~Egy pillanat
295   XVIII|              A Kőcserepy-párt emberei úgy körülállták, hogy Tarnaváry
296   XVIII|             valami magyarázat. Bogozy úgy tett, mintha semmit sem
297   XVIII|      megfokosozták a nehéz vasasokat, úgy mentek azok panaszra Napóleon
298   XVIII|          Jeremiás keserűségeire, hogy úgy elkergetjük innen a tarka
299   XVIII|           zászlóikat, fegyvereiket, s úgy tértek vissza a megyeházához,
300     XIX|        azoknak maga részére hódította úgy, hogy midőn néhány perc
301      XX|        ötvenesekben; legalább énnekem úgy tetszik, mintha nemcsak
302      XX|      hallgatja őket, hiszen ami nekik úgy fáj, fájni kell a vérükből
303      XX|           érzés, mit a vadállat éppen úgy nem tud magától megtagadni,
304      XX|             az erdőn keresztül; Vilma úgy gondolá, hogy annak a szomszéd
305      XX|            rózsaarcú kisasszonyt, aki úgy mosolygott mindig, vagy
306      XX|           öltöny is nehéz volt rajta, úgy vonta valami lefelé, olyan
307     XXI|            akire ránéztem, elhallgat. Úgy haragusznak rám, ha lehetne,
308     XXI|            golyótól megőriz. És mégis úgy állok közöttetek, mint az
309     XXI|              a hetvenkedő Bramarbast! Úgy meg fogja őt vagdalni, hogy
310     XXI|           korán reggel véghez menend; úgy beszéltek arról előre, mint
311     XXI|             tette őket megalázottakká úgy, hogy végre nem volt más
312     XXI|     szaporítja a hatást.~ ~A véletlen úgy hozta, hogy Szentirmay után
313     XXI|          szólt két úr szavai rendesen úgy összhangzanak egymással,
314     XXI|            tetszik az, hogy – odahaza úgy érezheti magát, mintha kocsmában
315     XXI|          hozzá egész nyugalommal.~ ~– Úgy hiszem – viszonza a brávó –,
316     XXI|         Nálamnál gyöngébb embert.~ ~– Úgy tetszik, mintha ön féltené
317     XXI|          féltené őt.~ ~– Az meglehet. Úgy hiszem, hogy én megelőztem
318     XXI|              a szegletből egy vítőrt, úgy megvívott vele egymagában,
319     XXI|           egymást megpillanták, elébb úgy tetszett, mintha megdöbbentek
320     XXI|              ahelyett, hogy örülnénk, úgy nézünk, mint akik megijedtek.~ ~
321     XXI|             nevetett rajta.~ ~Katinka úgy intette őt, félig sírva,
322     XXI|              hogy itt Pozsonyban csak úgy lövöldözik le az embereket,
323     XXI|       ellenben elfordult Zoltántól, s úgy haragudott rá, hogy olyan
324     XXI|             átkozott vádat…~ ~Az ifjú úgy zokogott, hogy nem tudott
325     XXI|                   Hanem a két gyermek úgy zokog.~ ~Hát ők hiszik,
326     XXI|              s egymásba teszi azokat, úgy szorítja össze mind a kettőt.~ ~
327     XXI|           Ezek a szép mosolygó szemek úgy megtörnek, úgy elhomályosulnak
328     XXI|        mosolygó szemek úgy megtörnek, úgy elhomályosulnak lassankint,
329     XXI|             lassankint, ez a deli arc úgy elsápad, elfehérül, és a
330     XXI|            ellen, kardostul, fejestül úgy hasította volna az ketté,
331    XXII|       átölelve kellett őt tartani, és úgy takargatni vonagló gyönge
332    XXII|                  Nem hiszem, ezt csak úgy gondolták ki, hogy engem
333    XXII|              a beteg leány ágya előtt úgy érezte, mintha az a nehéz,
334    XXII|              leányától az apa, akinek úgy fájt ez a gondolat. – Hát
335    XXII|       reszkető kezét.~ ~– Óh, óh! Nem úgy kellett volna engemet szeretni,
336    XXII|           volna engemet szeretni, nem úgy…~ ~– Nem úgy? Miért mondod
337    XXII|            szeretni, nem úgy…~ ~– Nem úgy? Miért mondod azt, gyermekem?~ ~
338    XXII|               pompában temessetek el. Úgy fájt, úgy fájt az nekem,
339    XXII|              temessetek el. Úgy fájt, úgy fájt az nekem, és ti nem
340    XXII|            Nem lehet az; nem lehet az úgy. Majd megtudom én azt nemsokára.~ ~
341    XXII|              Ha eszébe jutott valami, úgy sírt, hogy minden szobán
342    XXII|          ember jelleme, sorsa, élete, úgy, hogy mondhatni: „Mindenki
343    XXII|            akarok veled beszélni.~ ~– Úgy? – szól a tanácsosné nagy
344   XXIII|               hangja volt, hanem nőé. Úgy tetszék előtte, mintha ezt
345   XXIII|           Vilmát meglátogatni, akivel úgy szerették egymást, s akit
346   XXIII|              véletlenül halt meg.~ ~– Úgy? Véletlenül? – suttogá a
347   XXIII|          testvére volna!~ ~A tanácsos úgy elnézi, majd a szíve szakad
348   XXIII|             mentünk.~ ~A beteg szemei úgy ragyognak e szóra. „Valaki! –
349   XXIII|         Menjünk tova!~ ~Az árva leány úgy reszketett, mint a falevél.~ ~
350   XXIII|               rohanása alatt; a zápor úgy vágja az ablakokat, mintha
351   XXIII|             féregnek a kopogása, mely úgy el tudja magát rejteni az
352   XXIII|               mondom, s kívánom, hogy úgy történjék.~ ~A tanácsos
353   XXIII|               betege halvány kezét, s úgy fájt neki, hogy az őt nem
354   XXIII|            megőrüléshez!~ ~A tanácsos úgy várta volna még, hogy szóljon
355   XXIII|         asztalra, mindig arra nézett, úgy írt tovább; mintha eszméjét
356   XXIII|            sorsnak.~ ~Az egész igazán úgy tűnik föl előtte, mint egy
357   XXIII|               budai kéjlakunkba, ahol úgy szerettél mindig, ahol olyan
358   XXIII|              olyan jól érzem magamat, úgy szeretlek, úgy örülök neked.
359   XXIII|               magamat, úgy szeretlek, úgy örülök neked. Ne sírj hát,
360   XXIII|                Csakhogy nem tudta azt úgy kimutatni. Hiszen mindenki
361   XXIII|              és az sem őreá, de azért úgy értették egymást.~ ~A tanácsos
362   XXIII|             Hiszen már reggel is van. Úgy szeretném látni a hajnalt,
363    XXIV|            mondva; az ilyen percekben úgy őrzi minden ember arcát,
364    XXIV|             legsúlyosabb csapása után úgy megadta magát, őszintén,
365    XXIV|       csillogó nedű.~ ~A tanácsosnak, úgy látszott, volt még valami
366    XXIV|           Visszajön a régi gazda! Aki úgy szeretett mindnyájunkat,
367    XXIV|            nem késik soká.~ ~És, íme, úgy is következett az; mint
368    XXIV|                Minden visszaváltozott úgy, amiként volt évek előtt,
369     XXV|    alakoskodik; belül azt érzi, hogy „Úgy kell nekik, megmondtam előre,
370     XXV|          messziről mosolygó ábrázatok úgy néztek reá, úgy kapták félre
371     XXV|             ábrázatok úgy néztek reá, úgy kapták félre a szemeiket
372     XXV|        rongyos atillában, télen éppen úgy, mint nyáron, s lábán egyebet
373     XXV|     marasztaltak el, s aki azóta csak úgy tengett-lengett a fővárosban,
374     XXV|      magasabban állt nálánál.~ ~Mégis úgy tetszék neki, mintha akadna
375     XXV|              megnyerje, és hogy attól úgy el hagyta magát riasztani.
376     XXV|        érzendi magát; ez a Priesznicz úgy kimossa, úgy kiszapulja
377     XXV|               Priesznicz úgy kimossa, úgy kiszapulja önt, hogy maga
378     XXV|           Valóban, igenis.~ ~Abellino úgy meg volt rettenve, hogy
379     XXV|              rosszaságból cselekedett úgy.~ ~És itt bizalmasan megsúgá
380     XXV|           adatván, hogy mármost aztán úgy elhallgasson ám ezzel a
381     XXV|               uzsorára. Azoknak pedig úgy kell, minek mennek hozzá.
382    XXVI|           moha, amíg egy-egy állatfaj úgy kihal, hogy későn előkerülő
383    XXVI|              rajta.~ ~Az egész család úgy elpusztult, egymás után,
384    XXVI|           találkozott Vilmával, s hol úgy féltette kicsikéjét. Most
385  Vegszo|               jellemmé: Vilma alakja. Úgy hiszem, az olvasó is ehhez