Rész

 1      II|         a szobában lenni, mikor odakünn oly szép idő van.~ ~Emánuel
 2      IV|        nincsenek-e a villájukon odakünn.~ ~– Óh, én bizonyosam tudom,
 3   XVIII|       Hallja-e ezt az égzengést odakünn?~ ~A tanácsosnő kezét nyújtva
 4   XVIII|          Az egybegyűlt nemesség odakünn hajnal óta készen várakozik,
 5   XVIII|     dühös ragadományán, azalatt odakünn a köznemesség békétlenkedése
 6   XVIII| szekerekkel a kapukat – ordíták odakünn, s rögtön hallható volt,
 7   XVIII|       Önöket mind meggyilkolják odakünn! – szólt Zoltán, átölelve
 8     XIX|            Milyen éjszaka ez!~ ~Odakünn az utcákon egész éjjel hangzott
 9   XXIII|        semmi válasz sem jött.~ ~Odakünn fergeteges, zivataros idő
10   XXIII|        rút, átkozott éjszaka ez odakünn!~ ~De iszonyúbb, vérfagyasztóbb
11   XXIII|    akkor világosodni kezdett.~ ~Odakünn az éji zivatar után vidám
12    XXIV| szobácska itt, egy darabka föld odakünn énrám nézve is kedves emlék.