Rész

 1       I|       ajkait beszédre, mintha mindenkinek tulajdon gyermeke volna,
 2     III|  jövevény köszön jobbra-balra mindenkinek, még a zárt almáriomoknak
 3       X|  bánata fájt, öröme édes volt mindenkinek, s ebben az érzésben találkoztak
 4       X|     hangon kiálta: „Megtiltom mindenkinek, hogy velem jöjjön! Egyedül
 5       X|    egymást vigasztalni, midőn mindenkinek saját félelme volt?~ ~Az
 6       X|       Az lehetetlen volt.~ ~– Mindenkinek lehetetlen volt, csak önnek
 7     XIV|     gondolat. Hiszen szeretni mindenkinek szabad.~ ~Csak olvasd tovább.~ ~
 8   XVIII|    amit másoktól hallottak.~ ~Mindenkinek kiosztották szerepeit: ki
 9   XVIII|       Ez asztal előtt kellett mindenkinek szavazatát adni, s azután
10    XXIV|      várni kell reája, mintha mindenkinek vendége, komja, násznagya
11    XXIV|       akik ott vannak körüle, mindenkinek szemeiben ragyogjon valami,
12  Vegszo| jelleme legifjabb korában van mindenkinek, sokkal ragyogóbb még és