Rész

 1      II| hallotta-e még meg valaki.~ ~– Méltóztatik átlátni – szólt Rudolf –,
 2     III|       tanúskodjék. Csodálkozni méltóztatik. Óh, ez az asszonyság, aki
 3     III|     Nagyságos Kőcserepy úr, ha méltóztatik ismerni. – Van szerencsém.~ ~–
 4       X|     vagyunk-e?~ ~– Amint látni méltóztatik – szólt Trommel. – Tessék
 5       X|   sietett nagy készséggel.~ ~– Méltóztatik parancsolni?~ ~– Tessék
 6    XIII|      istenért, nagyságos báró, méltóztatik talán beteg lenni?~ ~Szaváról
 7   XVIII|  Kedves nagyságos úr, csak nem méltóztatik arra a gondolatra jönni,
 8   XVIII|       De uram teremtőm! Hiszen méltóztatik tudni, hogy engemet egész
 9   XVIII|        éltette Kőcserepyt.~ ~– Méltóztatik hallani a jelenlevők kiáltását? –
10     XXV|     dignetur valere? Hogy mint méltóztatik szolgálni az egészségének?~ ~
11     XXV|    választandja orvosának.~ ~– Méltóztatik tudni, hogy Kőcserepy tanácsos
12     XXV|       kezdett izzadni.~ ~– Azt méltóztatik tudni, hogy én követelésemről