Rész

 1     III|      föltételeinkbe, amiket mi fogunk eléje szabni, csak hogy
 2    VIII|        is, mert mi is szeretni fogunk téged; mikor magadban lész,
 3    VIII| gondolj ránk, mert mi is sokat fogunk rólad beszélni, midőn egyedül
 4    VIII|          Azután, ha találkozni fogunk itt és amott a világban,
 5       X|    midőn Pestre gondol. Pestre fogunk menni! Pestet fogjuk látni!
 6       X|      vigasztalást, hogy sokáig fogunk élni.~ ~Talán nem voltunk
 7       X|     ágyúzást. „Ezzel nem sokra fogunk menni – monda –, ez nem
 8       X|        Ugye, most mindjárt meg fogunk halni? – kérdé Vilmától,
 9    XIII|      sem szólni.~ ~Mindannyian fogunk emlékezni azon mozgalomgazdag
10   XVIII|     Remélem, hogy bővebben meg fogunk egymással ismerkedni.~ ~–
11     XXI|        sem jön a világból, ott fogunk elfeledve élni, ahol senki
12   XXIII|         hogy ezen a helyen meg fogunk mi halni. Óh, ha arra vigyázott