Rész

 1       I|      valakire, aki meghallgatja ártatlan büszkeségét, s megdicséri
 2      II| gyermeteg szendeséget, a szemek ártatlan, tiszta tekintetét, s azt
 3     VII|          az emberben van valami ártatlan babona, mely azt súgja,
 4    VIII|      furfangos pörészek e sorok ártatlan, tiszta aggodalmaiból undok
 5     XIV|      előtt! Ön még gyermek, oly ártatlan, mint a gyermek, bár oly
 6     XIV|         s kést üt a szívébe egy ártatlan, semmi rosszat nem sejtő
 7      XV|      Kérem, ezt ne tegye! Olyan ártatlan ember szenvedne tán emiatt,
 8     XVI| vesztett ez órában? Egy tiszta, ártatlan lélek szeretetét, kinek
 9     XVI|       mondtam. Legalább így egy ártatlan gyermek kigyógyul abból
10   XVIII|       igen próbálhatott egyebet ártatlan nyulaknál”.~ ~Egyszóval
11   XXIII|    kezében felejtett kis kezet… Ártatlan, boldog gyermek, kinek még
12   XXIII| érzéssel ragaszkodott, s tán ez ártatlan gyermek szenvedéseinek nem