Rész

 1       V|         szeretetnek ne essék. Az apa bálványozta leányát, nem
 2       X|  örömkiáltása tanúsítja, hogy az apa meg van mentve; erre egy
 3   XVIII| örömeitek gyökerén? Nem mondja-e apa, anya, valahányszor leányára
 4      XX|          sápadt az a leány!~ ~Az apa felkel és hozzá megy, megsimogatja
 5      XX|  Keressétek! – kiált a megrémült apa, s nem gondolva vele, hogy
 6    XXII|             kérdezé leányától az apa, akinek úgy fájt ez a gondolat. –
 7    XXII|          jó leányom! – rebegé az apa, és nem tudott neki többet
 8    XXII|       orvos elbámult rajta.~ ~Az apa tört hangon rebegé:~ ~–
 9   XXIII|         percei következtek.~ ~Az apa odaült betege ágyához.~ ~–
10   XXIII|            Így például meghal az apa, másutt: például az Uranusban
11   XXIII|       megbocsátó kezet a bánatos apa, s hogy szorítá azután szívéhez!~ ~–
12   XXIII|      odaborult a beteg ölébe, az apa szép fejét tartá kezei közt;