Rész

 1      II| elmulasztanom nem szabad.~ ~– De nem ám, teringettét! – kiálta fütyköt
 2      IV|            vonított.~ ~– Az nem megy ám olyan hamar. Én csak a magam
 3      IX|             is fojtani a félelemmel, ám a költői öntudatot soha.
 4       X|            mégsem értem. Sokba kerül ám az, öt forint kell minden
 5     XIV|             nézne szembe.~ ~– Le van ám az írva utolsó betűig –
 6   XVIII|  kilátásokkal biztatta.~ ~– Nem lesz ám azután Csákiék szalmája
 7   XVIII|             lét tüneményeit.~ ~– Úgy ám! Milyen erősen tartott bennünket
 8   XVIII|              barátja urának adandja. Ám tessék tehát játszani a
 9   XVIII|             majd nyakukat törték. Ez ám ama sürgetős staféta, amit
10     XXV|    kiforgatta előttük zsebjeit, hogy ám nézzék, hogy őnála sem pisztoly,
11     XXV|       Graefenbergben.~ ~A másvilágon ám cseréljen vele lelket, akinek
12     XXV|       mármost aztán úgy elhallgasson ám ezzel a bajával, hogy szavát