Rész

 1      IX|  olvasott abból, míg a jótékony álom meg nem csókolta imát lehelő,
 2       X|     emelkedett, mint egy gonosz álom…~ ~Hol egy csónak!~ ~Ah,
 3       X| becsukva találja azokat az örök álom.~ ~– Hahó! Itt álljatok
 4     XIV|         úgy tűnnek elő, mint az álom, ha az ember később visszagondol
 5     XIV|     melledet, mint valami nehéz álom, fogja nyomni a még nehezebb
 6     XIV|        betűig, mert ez nem volt álom, hanem nehéz, nehéz, ólomnehéz
 7     XIV|    elveszti erős mérgét az első álom után. Zoltán úgy érzi, hogy
 8   XVIII|         Reá nézve mindegy, akár álom, akár ébrenlét, szemei előtt
 9   XVIII|     csók mind valóság, mind nem álom.~ ~– Te nem akartál hozzánk
10     XXI|     jött ki szeméből. Tréfa ez, álom ez, hazugság e látvány?
11   XXIII|      tűnik föl előtte, mint egy álom, mint egy csodálatos, tüneményes
12   XXIII|      egy csodálatos, tüneményes álom.~ ~– Jó reggelt, Zoltán!~ ~