Rész

  1       I|               senkinek; majd építünk mi ott valami szerény házacskát,
  2       I|          viselnie örömének túlsúlyában; ott voltak a főnemesek bársonyos
  3       I|               nem érzett öröm dobogott; ott voltak az együgyű emberek
  4       I|             hetediket megünnepelhessék; ott volt az ősz nemes, ki ifjúkorának
  5       I|             örült annak, hogy a másikat ott látja, a főúr a szegénynek,
  6       I|             szikrákba.~ ~Vajon ki mulat ott?~ ~
  7      II|                vagy néha csak egy toll, ott keres zöldet, ahol közelebb
  8      II|                 a büszke érzettől, hogy ott a hegyek között ők a legnagyobb
  9      II|               legyenek kénytetve őt még ott is vagy kerülni, vagy süvegelni.~ ~
 10      II|                 halló asszonyságnak egy ott lábatlankodó fiatalembert,
 11      II|               vonzó arcok várnak reánk, ott valóban nem nehéz a választás
 12      II|          kardját lecsörrentve maga elé, ott állt meg, ahol mondva volt
 13      II|                 asszony elé vezettetik, ott egy kissé meghajtja magát,
 14      II|               fiatal Kárpáthy Zoltán is ott lovagol a hintó mellett.
 15      II|              Ejh, Zoltán, Zoltán! Hagyd ott már az öreget, s gyere a
 16      II|                oda, ahol nők is vannak, ott az ember még csak kedvére
 17      II|                a kertbe – monda neki –, ott beszélgethetünk, úgyis nagyon
 18      II|            szerepét játszani, s bontani ott, ahol más épít. Miért? Mert
 19      II|                a komédiaház megnyitásán ott lenni? – monda a főispán,
 20      II|     lelkesülésnek egy magyar főúr vigad ott – bosszúval és elnyelt keserűséggel
 21     III|       hasznosban is szereti a szépet.~ ~Ott ül pedig a megvetemedett
 22     III|           reggel kilenc órakor pontosan ott ül a kancelláriában, hol
 23     III|              volna; az a sok tintafeccs ott körül a padlón, mind az
 24     III|            előtte áll; nem is azért van ott, hogy ráüljenek, hanem azért,
 25     III|             Másutt egészen más a dolog; ott az ember nem saját ura,
 26     III|              képzeli, hogy ahová ő lép, ott mindenütt excellenciás és
 27     III|          papirosokra, inkább amoda; no, ott is papiros van, majd mindjárt;
 28     III|          Valóban, ezt komolyan mondtam; ott állunk, ahol ezelőtt tizenhárom
 29     III|                 egy nyugodt kombináció, ott egy fortélyos csavarulat,
 30     III|             igazság meggyőző kiderítése ott, hol egy írott betű nincs,
 31     III|             pedig tollal kell harcolni, ott helytállok magamért akárki
 32     III|               vissza a pertárnok úrhoz! Ott megkaphatja nagyságod. Gondoskodjék
 33     III|                   Abellino bámulva állt ott egy ideig, nem tudva, hogy
 34      IV|                És Abellino nem lehetett ott, neki el kelle maradnia
 35      IV|               pedig csak maga járt-kelt ott Maszlaczky úr, magában mosolyogva
 36      IV|                órát ütötte délután, már ott csöngetett az ajtón Abellino,
 37      IV|                sok betűtől. Látta, hogy ott van a huszonnégyezer forint,
 38       V|         szemeire, leült ágya szélére, s ott elnézte éjfél utáni órákig
 39      VI|           átellenben pedig, alkalmasint ott a szép lucernás kert helyén,
 40      VI|              puszta lábaknál nem maradt ott egyéb. Sehogy sem lehetett
 41      VI|           gőzösök a kies sziget mellett ott a vízközépen kikötnek, egész
 42      VI|                 múlva egész piac támadt ott körüle, úgyhogy az idegen
 43      VI|            akarná bocsátani. Maradjanak ott históriai emlékül.~ ~Rudolf
 44      VI|             gázolt avaron végtül végig, ott megállhatnánk a sivatag
 45     VII|               termeibe vonult vissza, s ott várták Rudolfot késő estig,
 46     VII|        gyermekeivel a kastély kertjébe; ott egy magas halmon, melyről
 47     VII|                úr után, s ahol találod, ott add át neki ezt a levelet!
 48     VII|                volt kastélyában. Amazok ott várhatták őt sokáig.~ ~Késő
 49     VII|             lovait befogják.~ ~ ~ ~Azok ott a madarasi kastélyban várhattak
 50     VII|              pad volt csinálva, s amint ott ültek egymás mellett, egészen
 51     VII|              magas, oly karcsú; s amint ott alatta ült a két gyermek,
 52     VII|    szerencsétlen asszony, talán most is ott jár, talán ő susog ott láthatlan
 53     VII|               is ott jár, talán ő susog ott láthatlan alakban, s az
 54    VIII|             érkezett meg Kárpátfalvára, ott rögtön fölkeresé a beteg
 55    VIII|                arccal fogadá őt, mintha ott belül semmi sem történt
 56    VIII|          pillanatra önkénytelen megállt ott; maga sem tudá, mi történik
 57    VIII|                érzelemben néhány percig ott mélázott még az ajtó előtt,
 58    VIII|            keserű férfizokogás hangjai. Ott benn, az elhagyott szobában,
 59    VIII|            magánkívül rohant a szobába; ott megpillantva gyámatyját,
 60    VIII|              hihetné, kísértő lélek jár ott fenn, de én jól tudom, hogy
 61    VIII|                Kárpáthyné munkaszobája. Ott állt a zongora, egészen
 62    VIII|            elevenen állt előtte minden; ott ült, ott sírt előtte a kétségbeesett
 63    VIII|                 előtte minden; ott ült, ott sírt előtte a kétségbeesett
 64    VIII|                imakönyvét; íme, most is ott hever az, félig kinyílva
 65    VIII|               jövendő sorsáért, ki most ott anyja arcképe előtt térdel,
 66    VIII|             melyet félig megírt. Flórát ott látta ágya előtt, s ha Isten
 67    VIII|            illet!”, eltevé azt keblébe, ott van az legjobb helyen. Minő
 68    VIII|                 a szabad légre jutva.~ ~Ott künn vidáman, derülten süt
 69      IX|               Ez a filozófiai nézet biz ott néha-néha alkalmazható férfigyermekeknél,
 70      IX|           csizmája orrával mutatva:~ ~– Ott a kancelláré, ni! Fel van
 71      IX|                 a veszett emberek közé, ott is megkötözni lánccal, vaslánccal!
 72      IX|                Zoltán csak bámulva állt ott az ajtóban e nagy zivatar
 73      IX|             ilyesmit sohasem hallott ő, ott mindenki csupa szeretet
 74      IX|             szeretet volt egymás iránt, ott sohasem lehetett egyebet
 75       X|               bírták kinyomni helyéből. Ott megtorlódott a felülről
 76       X|           táncszobában van.~ ~– Egészen ott volna, ha Vilma kisasszony
 77       X|                három kisasszonya táncol ott benn.~ ~Pedig nem szórakozottság
 78       X|               ül a mulatozók mellett, s ott benn a táncteremben sápadva
 79       X|        beleragadta volna az árvízbe, és ott fulladott. Mennyivel rövidebbé
 80       X|            egyszerre mindenki szívén! – Ott feküdni a hideg jégtáblán,
 81       X|                 közöttük a legnagyobbik ott veszett a vízben, amint
 82       X|                hallhassam, mit beszél. „Ott azt a jeget valami nem természetes
 83       X|       városbeliek közől értesíték, hogy ott egy erős jégtörőféle sarkantyú
 84       X|             jött, s egy óranegyed múlva ott voltunk a csövekkel, miket
 85       X|                 százlépésnyire a zajon. Ott ki kellett szállaniok, mert
 86       X|               vitték egész a jégtörőig; ott csáklyákkal rést vágva a
 87       X|                 elébb szárazon álltunk, ott már a lovaink lábait kezdte
 88       X|                 csónakot a kiöntésre, s ott megfeneklettek vele egy
 89       X|               Julcsa kisasszonyok pedig ott a háta mögött állván, mindjárt
 90       X|                ahol legközelebb a vész, ott legközelebb az Isten. A
 91       X|             csak az ételek számára áll, ott van felhalmozva, mi szemnek
 92       X|            magának, amire szüksége van, ott kezdi, ahol akarja, eszik,
 93       X|                 eszébe e gondolat, mert ott most még hideg van; de Matild
 94       X|               megtudni, hogy mit néznek ott. Tivadar lekiáltott egy
 95       X|                 s tudja meg, mit néznek ott.~ ~Az inas visszajött néhány
 96       X|                    A báró eltávozásáról ott benn nem tudtak még semmit.
 97       X|            zavarná, a kis szökőkutakról ott a ház előtt senki sem tudott
 98       X|             tizenegy óra éjfél előtt.~ ~Ott benn durrogtak a pezsgőspalackok.~ ~
 99       X|               hallatszik elő a lárma, s ott egész fesztelenül engedé
100       X|              volt, a septemvir, most is ott ült az asztal előtt, a félig
101       X|              szétriadtak a párak, ki-ki ott hagyta táncosnéját, ahol
102       X|          bajával terhelni magát.~ ~Azok ott fenn a kétségbeesés dühével
103       X|              haza!~ ~A gazdagnak is fáj ott azon a helyen! Mindent meg
104       X|                a többi sötét volt.~ ~Az ott Vilma hálószobája; a többiekből
105       X|                gyámoltalan emberek, kik ott szorultak lakásaikban, jajgatva
106       X|           többet. Hihetőleg elbukott, s ott fulladt a vízben. Miért
107       X|          hintaja az Új tér felé tartva, ott szerencsésen szárazra ért,
108       X|               septemvir lakáig jutni.~ ~Ott is nagy volt a zavar. A
109       X|                 mintha isten volna, aki ott alant jár. Hasztalan. A
110       X|              templomon túl kanyarodtak, ott egy magas ház erkélyéről
111       X| Kőcserepy-házból a tanácsos leányát, ki ott betegen fekszik, az istenre
112       X|              nem dőlhet össze egyhamar, ott voltak az építésénél. Erősen
113       X|             rendelék jurátusaikat, hogy ott kétóránként fölváltva a
114       X|          folyosón, és neki egyedül kell ott maradni, neki nem szabad
115       X|                 szabad elhagyni helyét. Ott járkált alá s fel a szikrázva
116       X|                 ügyészről, ki egész nap ott szokott ülni a levéltárban,
117       X|               neki a nappal, éjszaka is ott írt sokszor, mégsem bírt
118       X|           csúful. Csúnya kozákok vannak ott. Mindig sláger, egyre-másra
119       X|                 a helyemre ne ülj, mert ott peched lesz, csúnya peched.~ ~
120       X|             tartozott a ritkaságok közé ott még éjfélek után is vidám
121       X|           kártya fordul, itt vesztenek, ott nyernek. Egyes szitok, egyes
122       X|                 ellentétbe egymással.~ ~Ott egy szögletben ül a vén
123       X|              Józsefvárosból futott ide; ott a Stáció utcában levő házából
124       X|           drágább.~ ~De, íme, egy mégis ott látszik lappangani a lerontott
125       X|          földhöz vágta, meggyomrozta, s ott is hagyta.~ ~Kovács ugyan
126       X|         tekervényes sikátorok között.~ ~Ott küzd a bátor gyermek a tóduló
127       X|               mindjárt a parthoz érünk, ott azután megpihenhetsz, kedves
128       X|        elmenekültek már, vagy szótlanul ott vesztek mind.~ ~A paripa
129       X|       vonaglásokkal odáig küzdte magát, ott a lépcsőzet alján leroskadt,
130       X|                 félig öltözött alakjai, ott sietett, ott megragadá izmos
131       X|          öltözött alakjai, ott sietett, ott megragadá izmos kezeivel
132       X|                hitében.~ ~– Hahó! Van-e ott valaki? – hangzék mély,
133       X|                 szemei észrevették.~ ~– Ott emberek állanak! – kiálta,
134       X|           felett, néhány pillanat alatt ott termett a templom előtt.~ ~–
135       X|                 szenvedő lyánka is, aki ott a fehér ágyon fekszik. Kezei
136       X|           látogatá meg szülőivel Vilma, ott látta meg a több ifjú szerencsétlenek
137       X|                  csak az utolsó hagyott ott egy pici-pici tűztojást;
138       X|                  hogy mi az; azért állt ott oly halványan, mint a fal,
139       X|            képekkel népesíte meg. Úszni ott a vizek tetején, mikor sem
140       X|              meleg, pelyhes ágy helyett ott a nyúlós, utálatos iszapban
141       X|               szobában, ki képzeletében ott volt azon nagy ismeretlen
142       X|           szívrendítő, szívbuzdító hang ott alant, a vízben úszó utcán.~ ~–
143       X|                nemesek gondolatát, hogy ott legyenek, hol őhozzá imádkoznak.
144       X|         csodatételeit. – Wesselényi van ott alant.~ ~A másik pillanatban
145       X|             borzalmas éjszakán látjátok ott a sötét vizek felett végigsikamlani
146       X|                 őket menteni; ki osztja ott a kenyeret, a hajó ormára
147       X|                  annyi fáradság jutalma ott lett semmivé a vizek között;
148       X|               Istentagadó rablók járnak ott az éj borzalmában, s a védtelen
149       X|                 förtelmes karjai várnak ott, ki az Isten ítéletóráját
150       X|          kiáltása riad fel. Füstkuti jő ott, a nyomdász; a futó kéjencet
151       X|             rablókat rakják fel a fára. Ott hadd várjanak addig, míg
152       X|       biztosságuk, egyedül az élő Isten ott fenn. A menekvő emberek
153       X|        sátoraikat a jövevények előtt, s ott várják a futókkal együtt
154       X|         szokatlan hangjai hallatszanak. Ott a héber kereskedők vénjei
155       X|          bosszúálló Zebaoth istenhez, s ott siratták az elenyészendő
156       X|                 a nemes lelkű szabadító ott veszett a romok között.
157       X|               odahordták kaszárnyáikba, ott átadta neki a katona meleg
158       X|                együtt sír azokkal, akik ott körüle vannak, s kezeit
159       X|                 bohóság fejlődhetik ki. Ott azonban azt a vigasztalást
160       X|                 az ökrök és tinók közé! Ott a zseniális bárónak sikerült
161       X|          emberek megengedték neki, hogy ott maradjon, hanem azután ők
162       X|            annyi tette van az erénynek, ott sok keze van Istennek. Az
163       X|             kivilágított ablakai.~ ~Ah, ott is ébren vannak ezen az
164       X|                  a főherceg-nádor lakik ott, ki ezen az éjszakán hatvanhat
165       X|         túlvilági hölgyalak járna-kelne ott közöttük, oly bájos, oly
166      XI|           sorsra jutott; nyomor az, ami ott maradt.~ ~Most sírt még
167      XI|         fővárosából, nincs mit keressen ott többé; megy, aki mehet távol
168      XI|                szemeivel, aki mindenütt ott volt, ahol alkotni, ahol
169     XII|         hullottak reá. Óh, ha e percben ott lett volna közöttük Zoltán!~ ~
170     XII|         Kőcserepynek a szemei mindenütt ott vannak.”~ ~Még egy postscriptumot
171     XII|                  hogy majd rátalál, aki ott lakik.~ ~Rudolf remegve
172     XII|               kínjába; menjen Párizsba, ott első dolga legyen felkeresni
173     XII|                az egyre vigyázzon, hogy ott a bolond franciák között
174     XII|         szívesen! Az nem veszedelmes, s ott aztán nem féltem a fickót,
175     XII|             Párizsba, útba ejti Génuát, ott hajóra ül, s onnan ír nekem
176     XII|          szerezhessen a tengerészetről, ott nagy bölcsen előadva, hogy
177     XII|               Szeretném tudni, hogy hát ott miféle új csodát talál ki
178     XII|                nagy kovácsműhelyt emel, ott fog készíteni rettenetes
179     XII|                 másformára szabná. Hogy ott milyen boldogság van, milyen
180     XII|             felett, nagy öröme lehetett ott fenn az égben, ha a legutóbbi
181     XII|                 volna, ha Zoltán fráter ott ült volna mellettem, amint
182     XII|            város között több válaszfal, ott álland, mit még most csak
183     XII|               ha valaha reá lépek, hogy ott engemet mint ős nemesembert
184     XII|                 fogva megragadjon, s én ott a zsebemből krajcárt keressek
185    XIII|              tapasztalatainak eredménye ott feküdt a közvélemény asztalán
186    XIII|                valaki csak azért beszél ott olyan gyenge hangon, hogy
187    XIII|                  alaktalan vázat látott ott a nem éppen fényűzéssel
188    XIII|            mutatóujjával.~ ~– Látja azt ott, fiskális úr?~ ~– Hm. Mi
189    XIII|        meggyőzte őt szavai valóságáról, ott szeme láttára költve el
190    XIII|                 magam egy forrás mellé, ott iszom napestig a jó hűs
191    XIII|           paradicsomba.~ ~– Ha pedig én ott hagyom a pert a levata előtt,
192    XIII|               Abellino félholtan maradt ott magában a küzdtéren. Legnagyobb
193     XIV|               mint inkább avégett, hogy ott ismerőseivel találkozzék,
194     XIV|               egy fiatal férfi arca, ki ott ült mindjárt az udvari páholy
195     XIV|               nézett. Kőcserepyék ültek ott. Háttal a színpadnak és
196     XIV|     előcsarnokba leérve, közévegyült az ott csoportozó ifjak seregének,
197     XIV|             mondtak ők egymásnak, mikor ott ültek a magános jávor alatt,
198     XIV|                ismerős gyöngéd kezecske ott volt hajdani helyén, ott
199     XIV|                ott volt hajdani helyén, ott szíve és karja között, mintha
200     XIV|         esküdött mennyre-földre, hogy ő ott állt a színház előtt, de
201     XIV|           Kárpáthy már szinte egy hétig ott tartózkodott ügyvédje szállásán,
202     XIV|            kegyeskedjék nem bontani ki; ott minden szépen rendbe van
203     XIV|                amit később nem találtam ott, de én a világ minden kincseért
204     XIV|              pörömben kompareálni kell, ott majd ön fog megjelenni helyettem,
205     XIV|                nem ismerteknek maradni, ott ahol vannak, énértem, és
206     XIV|                 nyúljon hozzá. Maradjon ott, ahova leült.~ ~Azután kivont
207     XIV|          utazunk. Ki tudja, mi kiálthat ott?~ ~Minő kísértetek, minő
208     XIV|             midőn előtted íróasztalodon ott fog guggolni a pokolbeli
209     XIV|                 haragos szellem zuhogna ott belül, úgy dobogott a szíve.
210     XIV|                  Hiába küzdött ellenök, ott ültek mellén, szemébe vigyorogtak
211     XIV|                 s e gyötrelem közepett, ott a pamlagon fekve elaludt.~ ~
212     XIV|            kárpátfalvi kastélyt, mintha ott a bezárt szobákban járna
213     XIV|                ők nem védhetik magokat; ott feküsznek egymás mellett
214     XIV|               olvasását kezdé folytatni ott, ahol az a bírói ítélet
215     XIV|                újrakezdetett. – És íme, ott, mindjárt az első lapon
216     XIV|           másikig bejárta. „Itt gyárak, ott iskolák fognak épülni” –
217     XIV|                eltávozott a várostól.~ ~Ott megfordult, hogy visszatérjen.~ ~
218      XV|               előteremén végighaladt, s ott a nagy, földig érő tükörben
219      XV|              pályát kezdhetni magamnak; ott fogom azt kezdeni, ahol
220     XVI|            mintha egy darab fa fekünnék ott előtte, paplannal betakarva.
221     XVI|           betakarva. Valóban úgy feküdt ott, mint egy darab fa.~ ~Maszlaczky
222     XVI|       megmozdult az ágyban. Meglátta az ott maradt két férfit.~ ~– Hát
223     XVI|                 Végre feltalálta magát. Ott künn az ajtó előtt ácsorgott
224     XVI|                együtt szomjazott bosszú ott függ megérve kezei előtt,
225    XVII|             pitvarnok az ajtóig vezeté, ott megmondta neki az ügyvéd,
226    XVII|               még csak hamva sem maradt ott; minden eltűnt, csupán a
227    XVII|              ügyvéd Kárpátfalvát. Varga ott maradt a jövendő uraságnak
228    XVII|                parton maradtak el tőle, ott is utánakiálták, kalapjaikkal
229   XVIII|              viszonzott.~ ~Hagyjuk őket ott mulatni. Hasztalan mendemonda,
230   XVIII|             jobb lett volna, ha el hagy ott veszni. Vétettünk mi neki
231   XVIII|                mintha az Istent keresné ott, akit sehol sem lát.~ ~–
232   XVIII|               az udvaron befogva, ő még ott maradt. Pedig már Vilma
233   XVIII|       eltávozott a teremből, s nem volt ott más, mint maga a tanácsos.~ ~
234   XVIII|               midőn szobájába lépett.~ ~Ott pedig várt rá Eveline levele.~ ~
235   XVIII|             becsületemben megsértettek, ott én nem vagyok sem udvarias
236   XVIII|                 jó barát, sem tanácsos, ott én csak férfi vagyok, s
237   XVIII|               undortól gerjedt szavakat ott belül, ott a csendes, hallgatag
238   XVIII|             gerjedt szavakat ott belül, ott a csendes, hallgatag szívben,
239   XVIII|               szellemnek közellétét, ki ott ül mindig köztetek és őközötte,
240   XVIII|                 hogy felemelni segítse. Ott Kutyfalviékat üti, itt Kőcserepyéket,
241   XVIII|                 kortesvezér, ki most is ott áll az asztal alsó végén
242   XVIII|                sima tér van borotválva, ott kezdődik azután egy csomó
243   XVIII|                 az a megfeszített Jézus ott a terem legmagasabb polcán!~ ~
244   XVIII|              Kőcserepy úr színész? Most ott állhatna, ahol egy Kean,
245   XVIII|                 hogy amaz ismeretlen úr ott a fekete frakkban azzal
246   XVIII|                sem igen tudom, vannak-e ott őrültek házai…~ ~– Akció!
247   XVIII|            itten, s az a ködmenes ember ott csak olyan jó nemesember,
248   XVIII|       belemarkolt Emánuel barátunkba, s ott egy csomó üres méhkas közé
249   XVIII|                 úgy odavágta, hogy majd ott veszett benne; azzal becsapta
250   XVIII|       rendületlenül. Összefont karokkal ott állt a méhes közepén, megvető
251   XVIII|            lerántotta magával a földre, ott azután a többi béresek,
252   XVIII|         szállíták a megyeházáig, átadva ott a várnagynak.~ ~Tarnaváry
253   XVIII|            többi nemes atyafiak járnak; ott leszállnak a tanyázó testvérek
254   XVIII|        impromptu tartott is egy dikciót ott Kőcserepy hallatára, melynek
255   XVIII|        sebesebben vernének azok az órák ott a keblén; vagy talán a szíve
256   XVIII|                megye előkelő rendei már ott voltak a főispán udvarlásán,
257   XVIII|                    Kőcserepy és Korondy ott álltak az ablakban, türelmetlen
258   XVIII|     várakozással; egy csomó fiatalember ott ácsorgott a főispán körül,
259   XVIII|           zászlótartók hátaihoz, amiből ott a szűk, megszorult helyen
260   XVIII|                 kilépett az erkélyre, s ott a számára rendelt helyet
261   XVIII|            járul a főispáni erkély elé, ott Bogozy felállítja őket katonás
262   XVIII|                 jámborabb fél, aki félt ott maradni a küzdtéren.~ ~Csak
263   XVIII|              Csak Emánuel ficánkolt még ott egymagában. Bízott nagyon
264   XVIII|                 tudta, s szépen megállt ott, két keze a botja végén.
265   XVIII|         tartatott, hanem áhítattal állt ott az utolsó szóig, amidőn
266   XVIII|                be a tatár, s ha bement, ott maradt. Dózsa paraszthadát
267   XVIII|                seregnek, a kokánfalviak ott is szembeálltak, s megfokosozták
268      XX|                körében vigasztalást. De ott érzi még legjobban elhagyatottságát.
269      XX|             neki is az ő napja.~ ~Vilma ott ült az ablakban, és jól
270      XX|                ibolyák ideje, tüske van ott és haraszt.” – S aggódva
271      XX|                eltávozott.~ ~Az útfélen ott találják a lovászt a két
272      XX|               megtalálja a kisasszonyt. Ott fekszik egy fa tövében,
273     XXI|                 hír sem jön a világból, ott fogunk elfeledve élni, ahol
274     XXI|           Reménylem, hogy ahova hívlak, ott leszesz.~ ~– Avec plaisir –
275     XXI|               kellett mennie velök, még ott is végig kellett hallgatnia,
276     XXI|         meglövetett; egy pillanat múlva ott térdelt ágya előtt.~ ~A
277     XXI|          mellettem!~ ~Néhány perc múlva ott voltak a haldokló ágya előtt
278     XXI|                 tenni, hanem elküldi az ott levő cselédet, hogy kérdje
279     XXI|           kedves Zoltán!~ ~A tanácsosné ott áll az ágy fejénél, és reszketve
280     XXI|          csattanás hangzott és azután – ott feküdt a földön a spadassin,
281     XXI|              tőle, hogy messze, messze, ott a magasban számot adjon
282    XXII|             suhogását hallom.~ ~– Nincs ott senki, nincs ott semmi,
283    XXII|                  Nincs ott senki, nincs ott semmi, édes gyermekem.~ ~–
284    XXII|              ágyam lábánál; tudom, hogy ott van, csakhogy a szőnyeg
285    XXII|               milyen szomorú! Egy ideig ott állt az ágyam lábánál, és
286    XXII|               magában: „Te is nemsokára ott fogsz lakni, ahol én lakom”.~ ~
287    XXII|              hát – én istenem – mi volt ott? Egy puszta berakott fal;
288    XXII|                 Kivitték a kerti lakba, ott énekelték el; tán nem hallottam
289    XXII|         leánykám, még arra sem lehettem ott, hogy a koszorút én tegyem
290    XXII|                  Az a keményszívű ember ott a beteg leány ágya előtt
291    XXII|             morzsáról morzsára őrlődnék ott belül, és hullana ezer darabra,
292    XXII|                meg. A nagyságos asszony ott ült íróasztala előtt, és
293   XXIII|              kínozák. Hátha nem találja ott Zoltánt? Hátha az megveti
294   XXIII|                a kardot? Én már hallom. Ott voltam, mikor beszéltek
295   XXIII|           Katinkám, siess!~ ~A tanácsos ott áll az ágy fejénél, és hideg
296   XXIII|                 borzasztó éjszaka ez!~ ~Ott kinn tombol a zivatar, a
297   XXIII|               szél üvöltését, mint hogy ott üljön a csöndes, langy szobában,
298   XXIII|               hangjától is, s hallgassa ott azt a halk nyögést és azon
299   XXIII|                torz arculatává alakítá. Ott mentek végbe szemei előtt
300   XXIII|      íróasztalkája fiókját.~ ~– Találsz ott az imakönyvem alatt egy
301   XXIII|            mondják, hogy ez a halálóra. Ott van ő a nagyurak hálószobáiban
302   XXIII|                  mélyen szenvedő embert ott látta maga előtt, nehány
303   XXIII|               ahol ő olyan boldog volt, ott ismét boldog fog lenni;
304   XXIII|               teremt, a leányka valóban ott áll előtte, s őt nyájasan
305   XXIII|                 halálának éjszakája, ki ott benn kocogtat szellemujjaival
306   XXIII|           évjárás, más időszámlálás van ott, ahová a halottak megtérnek.
307   XXIII|                 sem ismert; akárki jött ott be az ajtón, azt valakinek
308   XXIII|                 olyan boldog voltál, és ott ismét boldogok leszünk sokáig,
309   XXIII|           helyet itt a közelben; tudja, ott a fenyőfák alatt, amik mindig
310   XXIII|                  midőn mindenét átadta, ott egy kis helyet énnekem.~ ~
311   XXIII|                 És a beteg leány, amint ott feküdt az ifjú karjai közt,
312   XXIII|                 szét a tájon.~ ~Ti, kik ott álltok körül, boruljatok
313   XXIII|               sugárait az ébredő tájra, ott künn a toronyőr kiáltása
314    XXIV|                 onnan mit eltemetnie.~ ~Ott jár a Kárpáthyak családi
315    XXIV|                 találkozniok kellett, s ott nem állhatá meg Tarnaváry,
316    XXIV|                a fenyvesek felé tér le, ott megállítá kocsiját, maga
317    XXIV|                még nem készülhetett el; ott azon kő előtt leborult,
318    XXIV|                  isten hozzád.”~ ~A sír ott maradt virágozni, hervadozni…
319    XXIV|           látták közeledni; még most is ott hevert helységök ládájában
320    XXIV|               annyi vármegyéből újra, s ott voltak napjára a kárpátfalvi
321    XXIV|           özönöljék a templomba, s akik ott vannak körüle, mindenkinek
322     XXV|            jelenleg Graefenbergben van; ott készíttet magából egészen
323     XXV|             magát riasztani. És mármost ott nincs is mit keresni; a
324     XXV|              hitte, hogy meg kell annak ott halni rögtön.~ ~Erre az
325     XXV|           Abellinónak nekiesni, s amint ott a pokróc között nem mozdíthatta
326     XXV|                sem amúgy; Maszlaczky úr ott ült a lelkén, a nyelvén,
327     XXV|             Maszlaczky úr szállására, s ott igen udvariasan bocsánatot
328    XXVI|     vissza-visszaemlékezünk.~ ~Az egyik ott ül a dunai lánchíd oszlopán,
329    XXVI|                 egy összedúlt világ van ott belől, amit a teremtés keze
330    XXVI|               kedvesebb is van rá nézve ott a kelő napnál?~ ~Óh, mint
331    XXVI|               talán ez a szegény halott ott a sír fenekén nem érez-e?
332    XXVI|             fűvel. A két fiatal szerető ott áll egymást átölelve; olyan
333  Vegszo|           nagyobb tért szenteltem. Amik ott fel vannak hozva, mind históriai