Rész

 1       X|    le a fiatal lyánkát, mint szabadító nemtő jelenni meg előtte,
 2       X|     nem is szólt volna, ha a szabadító arra nem irányozza tutaját.
 3       X|      nem tudott szólni; de a szabadító éles szemei észrevették.~ ~–
 4       X|     bírja, mert félholt.~ ~A szabadító közelebb nyomult, s azon
 5       X|    jön más, aki odavisz.~ ~A szabadító nem feleselt többet, hanem
 6       X| vízben úszó utcán.~ ~– Ah, a szabadító jön! Az Isten eljött! –
 7       X|  Odább! – kiálta érchangon a szabadító, s izmos karjával felragadá
 8       X| igyekeztek? – kiálta rájok a szabadító, látva gyámoltalanságukat.~ ~
 9       X| indulattól reszkető hangon a szabadító, s a háztetőkről, az ablakokból
10       X|      fennállt; a nemes lelkű szabadító ott veszett a romok között.
11       X|    Ide, szép istennők! Itt a szabadító! – kiálta a vidám báró,