Rész

 1       V|       önnel!~ ~– Isten önnel – rebegé utána Maszlaczky úr, oly
 2       X|       olyan jó és olyan szép – rebegé a gyermek, úrnője kezét
 3       X|  szereti, úgy keresi kedvét? – rebegé a gyermek, kezecskéjét reszketően
 4       X|   érkezett meg.~ ~– Nem, nem – rebegé Liza, s nyugtalan kebellel
 5      XV| találva.~ ~– Már ismerem azt – rebegé, nyitott fiókjában a leírt
 6   XVIII|          Nézzed ezt! Olvasd! – rebegé Eveline, a fatális levelet
 7    XXII|     neked, mindenható Isten! – rebegé a keményszívű férfi, hogy
 8    XXII|  Leányom, kedves jó leányom! – rebegé az apa, és nem tudott neki
 9    XXII|    rajta.~ ~Az apa tört hangon rebegé:~ ~– A világot magát odaadnám
10   XXIII|            Ilyen zivatarban? – rebegé Kőcserepy.~ ~Zoltán mondhatta
11   XXIII|    Majd később, még most nem – rebegé ez, szétzilált hajfürteit