Rész

 1      II|            akarat járulván, mint az övé, éppen nincs mit csodálkoznunk
 2      II|         hintát. A diadal ezúttal az övé volt.~ ~Mikor aztán a fiú
 3       X|         azoknak vesztesége volna az övé, az ő fájdalmuk az ő fájdalma,
 4     XIV|             gavallérom, én pedig az övé. Tudja: ő kisasszony, én
 5     XIV|        másutt is kérek véleményt az övé mellett. Zoltán úgy hazudott,
 6   XVIII|           egy sem járt jól, csak az övé.~ ~De ha rosszul jártak
 7   XVIII|          azt mondja nekem: ez is az övé volt, ezt is őtőle rabolták
 8   XVIII| szerteszakadt volna tőle, de már az övé megszokta, s dacára Dabroni
 9   XXIII|              Leghamarább leégett az övé, azután a tiéd, kis leánykám,
10    XXIV|       lehete megismerni, hogy ez az övé –, akkor ő egy bezárt szobát
11     XXV|    vesztését veszteségnek híják, az övé mindig rajtavesztés, s az