Rész

 1      II|           mint akkor. Milyen jól néz ki e magyar ruhában; úgy
 2      II|          leány szemeit.~ ~„Miért néz ez a leány minduntalan reám?–
 3       X| éjszakába, egy-egy ködös csillag néz be rajta a vigasztalan távolból.
 4     XIV|       kis barna valahányszor ide néz ön felé, mindannyiszor mosolyog.~ ~–
 5     XVI|        tegnap óta? Sokkal jobban néz ki; a kedves doktor valóban
 6     XVI|      elment embert. Semmi jó sem néz ki a szeméből. Nem mernék
 7   XVIII|     paszománt, hogy nem különben néz ki, mintha meg volna kötözve
 8   XVIII|     tanúsít, cask úgy félvállról néz minden emberre, s midőn
 9     XXI|   egyszer valaki jól szemeitekbe néz. Hősök vagytok mindnyájan
10    XXVI|          oly szomorún, oly mélán néz alá, mintha látná mindazt,
11    XXVI|      melegét érzi annak.~ ~Miért néz mégis áhítattal kelet felé?