Rész

 1      II|     gyereket.~ ~Rudolf csendesen mosolygott.~ ~– Aki kíséretemet igényli,
 2     III|          Az ügyvéd benső örömmel mosolygott, mutatóujjával orrcimpáját
 3       V| Maszlaczky úr azon hitben élt és mosolygott, miszerint Eveline jóságos
 4       X|    változott el utána; éppen úgy mosolygott, mint azelőtt, két könyökét
 5       X|  holdvilági völgyben.~ ~A lyánka mosolygott, mintha örömét fejezné ki
 6     XIV|    karján.~ ~Most még vidámabban mosolygott a lyánka, amint őt megpillantá,
 7   XVIII|         ez a levél?~ ~A tanácsos mosolygott. Olyan furcsán mosolygott.
 8   XVIII|        mosolygott. Olyan furcsán mosolygott. Mint mikor valaki azt akarja
 9   XVIII|          főispán oly diplomatice mosolygott, mintha nem történt volna
10      XX|   rózsaarcú kisasszonyt, aki úgy mosolygott mindig, vagy akarta vagy
11    XXIV|           Ez arcról, mely örökké mosolygott, jó barátra és ellenségre