Rész

 1       V|         annak lehunyt szemeire, leült ágya szélére, s ott elnézte
 2     VII|       míg Katinka egy szögletbe leült pici testvérével, s meséket
 3    VIII|        Zoltán szót fogadott, és leült.~ ~Rudolf észrevevé, hogy
 4       X|  visszahúzta kezét, s szótlanul leült ágya szélére. Olyan volt
 5     XIV|         kifőzhette azt magában. Leült a lapátkerék elé, órahosszant
 6     XIV|      hozzá. Maradjon ott, ahova leült.~ ~Azután kivont fiókjából
 7      XV|    folytatá Zoltán, s ezzel már leült Kováccsal szemben, a megkínzott
 8   XVIII| íróeszközeit úti bőröndjéből, s leült levelet írni: választ Maszlaczky
 9   XVIII|        amint a buzogányos férfi leült előtte, indulat nélküli
10      XX|    Akárhányat.~ ~Vilma hirtelen leült a földre, s egy levágott
11   XXIII|      tanácsos szobájába tért, s leült levelet írni.~ ~Volt egy