Rész

 1      II|             sem foghatja meg. Arra a gondolatra ki merne jönni, hogy hiszen
 2       V|    megzavarodni és elpirulni. Valami gondolatra jött. Ej, ej, szegény ember.~ ~
 3       X|        megelégültség moraját; erre a gondolatra nem jött senki, pedig nagyon
 4       X|               csak akkor jutott azon gondolatra, hogy pénztára, minden iratai
 5     XII|          Rudolf sokszor visszatért e gondolatra, és mindig megnyugodott
 6     XIV|                 Ah, ki jöhetne ilyen gondolatra? Ki lehetne ilyen átkozott?
 7     XVI|        emberre, kit minden új szó új gondolatra térített, s ki most annyi
 8     XVI|       szárnyai nincsenek, ismét azon gondolatra hozta, hogy tán jobb volna
 9    XVII| változatlanul komoly arcra ismét más gondolatra téríté. Összemorzsolta a
10   XVIII|          csak nem méltóztatik arra a gondolatra jönni, hogy én…~ ~– Kedves
11   XVIII|         titkárja a főispánnak arra a gondolatra talált jönni, hogy valahonnan