Rész

 1     III|          irományok lehetnek.~ ~A fal mellett vásott bőrszékek
 2    VIII|     Zoltán halavány lett, mint a fal. Valamit akart szólani,
 3    VIII|      csapásaira gyorsan omlott a fal; Zoltán és a vén Pál csak
 4       X|      fehér kezdett lenni, mint a fal, mintha csak most borzadna
 5       X|        ott oly halványan, mint a fal, és keble lihegett, erősen
 6       X|     helyen végighasadni, a külső fal mindig külebb hajolt, az
 7     XIV|       arca halovány lett, mint a fal.~ ~– Barátom, igaz jó barátom –
 8     XVI|     semmire.~ ~Azzal befordult a fal felé, s elkezdett sírni,
 9   XVIII| végighaladva, egy zöldre festett fal előtt állott meg a vén Pál,
10    XXII|         ott? Egy puszta berakott fal; kő és mész, semmi más.
11   XXIII|     elhallgatott, és elfordult a fal felé, alig hallhatóan susogva:~ ~–