Rész

 1     VII|          indulok Kárpátfalvára.~ ~– Zivatar lesz, méltóságos uram –
 2     VII|            homlokára.~ ~ ~ ~Az esti zivatar a kastélyba térni kényszeríte
 3      IX|          volna. Hogy a szivárványos zivatar hordana el valamennyi poétázó,
 4      IX|          állt ott az ajtóban e nagy zivatar alatt, s zavarodottan hordta
 5     XII|          hogy milyen pompás dolog a zivatar, hogy micsoda mulatság az
 6   XXIII|             ez!~ ~Ott kinn tombol a zivatar, a szél csavargatja a fákat,
 7   XXIII|             folyosókon végig. Még a zivatar is érteni látszott a csillapító
 8   XXIII|             nem tartott tőled, ez a zivatar nem gátol akkor. De nem
 9   XXIII| Szentirmáról, már akkor közelgett a zivatar. Sejtettem, hogy az téged
10   XXIII|           kezdett.~ ~Odakünn az éji zivatar után vidám mosolygó hajnal