Rész

 1       I|        sem volt, aki vissza ne tekintett volna rá még egyszer; bizonyára
 2      II|      voltak!~ ~Rudolf akárhova tekintett e társaságban, egy elvbarátot
 3      II| Kőcserepy-családtól, s Vilmára tekintett, ismét annak nagy, feddő
 4      IX| közőlök valaki, s ha Katinkára tekintett, fel kellett tűnni előtte,
 5     XIV|       Az ifjú különös érzéssel tekintett utána. Olyasvalamit gondolt,
 6     XVI|     hangot.~ ~Kovács hallgatva tekintett Abellinóra, kinek arcán
 7   XVIII| udvarából, hogy még vissza sem tekintett; csak a vadaskerten túl
 8      XX|       kis pórleány csodálkozva tekintett az ajándékra, amivel úgysem
 9   XXIII|      már.~ ~Zoltán csodálkozva tekintett a tanácsosra.~ ~Az íróasztalához
10   XXIII|    térni. Mindenkire ismerősen tekintett; megfogta atyja kezét, s