Rész

 1      II|      hogy nem fog odanézni, de tekintete megint csak odatévedt.~ ~
 2       V|     midőn anyját látta. Puszta tekintete által lesújtva, csüggesztve
 3       V|       Eveline nyugodt, őszinte tekintete meggyőzheté afelől, miszerint
 4    VIII|     eddigi jó szellemeknek egy tekintete sem fogja kísérni! Még most
 5    VIII|      Rudolf háta mögött áll, s tekintete a képről az ifjúra s onnan
 6   XVIII|    tulajdon gyermeketek minden tekintete egy súlyos, terhes szemrehányás
 7   XVIII|  elpiruló hajadont, kinek szűz tekintete mint testvérarc, mint édes
 8   XVIII|    nyugodt, olyan szélid egész tekintete, de látnátok őt, mikor beszél,
 9   XVIII| gyulladnak ki egyszerre arcai, tekintete, szavai magukkal ragadnak;
10   XXIII|    mosolygás; egészen más volt tekintete, ily komolyan, ily megtörve.~ ~