Rész

 1    VIII|  valamit szólani, azután nagy szomorúan felkelt, és kiment a szobából.~ ~
 2    VIII|    köti, s belépni egy hideg, szomorúan zajos világba, hova őt az
 3    VIII|      szólt Rudolf szelíden, s szomorúan vevé kezébe a gyermek kezét.~ ~–
 4      IX|      sem látja többé.~ ~Flóra szomorúan tekinte az eltávozott fiú
 5      IX|      ifjú oly elhagyatva, oly szomorúan érzé magát e hízelgés, e
 6     XIV|      járt vele oly búsan, oly szomorúan, midőn keblére ölelte őt
 7     XIV|       s te is ismered őket, s szomorúan vállaidra teszik kezeiket,
 8      XV|     tudnak sírni.~ ~Az ügyvéd szomorúan tekinte rá, azután odalépett
 9    XXIV| minden csalárd ragyogványt.~ ~Szomorúan, alácsüggesztett fővel áll
10    XXIV|        a volt jószágigazgató. Szomorúan üdvözlik a tanácsost, és